Lecsó mint hungarikum
Sokan azt gondolják, hogy a lecsó a magyar konyha egyik ékessége, azonban ez az állítás nem igaz. Maga a lecsó elnevezés az 1930-as években keletkezett, ugyanis ekkor említik először ezen a néven több szakácskönyvben is. Azóta több környező országi is átvette ezt a szót (szlovákul lečo, németül letscho, lengyelül leczo), amely elsősorban a hatvanas évek konzervexportjának köszönhető. De tulajdonképpen mi rejlik a betűk mögött? A lecsó gyakorlatilag nem más, mint egy paradicsom-paprika pörkölt. Négy alapeleme van: valamilyen zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom. Hogy ezen kívül mi, mennyi és hogyan kerül bele, na abban már nincsen konszenzus. Vannak a klasszikus változatok: tojásos, a lecsókolbászos vagy a rizzsel, illetve galuskával tálalt verzió. Vegetáriánus vagy húsimádó, tökös lecsó, cukkinis lecsó. Csípős legyen-e vagy sem? Meg kell-e hámozni a zöldségeket vagy nem? A paprika kerüljön bele előbb vagy a paradicsom? Milyen arányban teszünk bele zöldségeket? És még napestig folytathatnánk a sort.
Gyuvecs, peperonata, piperade, ratatouille
Nem lenne szép dolog tőlünk, ha ezt a zöldségragut vagy zöldségpörköltet (ahogy tetszik) kisajátítanánk magunknak és nemzeti eledelnek kiáltanánk ki. Nem is tehetjük, mert annyi testvére és közeli rokona van, hogy ember legyen a talpán, aki összeállítja a családfát és megmondja, melyikük a legidősebb, hogy honnan ered a történet. Nem kell túl messzire tekinteni, hogy megtaláljuk a mi lecsónk hasonló változatait. A balkáni térségben máris ismerőst köszöthetünk, a gyuvecs személyében. Ez nem más, mint egy lecsós rizs. A klasszikus hozzávalókon kívül gyakran kerül hozzá zöldborsó, zöldbab vagy padlizsán. Külön érdekessége, hogy cserépedényben, rétegesen lerakva készítik el és nem ritka, hogy kerül bele valamilyen hús is.
A baszk étlapokon piperade néven találjuk meg az ő zöldségragujukat. Azonban ne lepődjünk meg, ha a lecsó egy tojásrántottán tálalva érkezik meg asztalunkhoz, a tetején sonkadarabokkal. Az olasz peperonata olívaolajjal vagy olívaolajjal és vajjal készül. Kerül bele színes kaliforniai paprika, zeller, fokhagyma és az elengedhetetlen olívaolaj. A franciákról se feledkezzünk meg és az ő ratatouille ételükről. Az azonos nevű rajzfilmnek köszönhetően ezt ma már sokan ismerik és meglehetősen népszerűvé is vált. Többek között mi egy saját recept alapján elkészített ratatouille-jal neveztünk az etyeki lecsófőző versenyre. Ennek a receptjét osztom most meg veletek.
Így készül a legfinomabb lecsó! >>
Fejezd be a mondatot: A tökéletes lecsó titka a...
Hozzászólásban írd meg nekünk, szerinted hogyan készül a legfinomabb lecsó!
Ez én kedvenc lecsó(i)m
Ha magyaros változatról van szó, akkor nálam alapkövetelmény a házi mangalicakolbász, a mangalicazsír és szigorúan csak a paprika után mehet bele a meghámozott paradicsom. Ha más népek fogásai közül kell választanom, akkor az én szívem a franciákhoz húz. Persze ahogy a mi lecsónknak, úgy az összes többi változatnak sincsen egy, mindenki által elfogadottnak tekintett alapreceptje. A ratatouille-okkal kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, de abban mindenki egyetért, hogy a hagyma-paprika-paradicsom kombináción túl a cukkini és a padlizsán is kulcsfontosságú eleme.
A ratatouille receptjét itt tudod elmenteni! >>
A jó ratatouille titka, hogy nem szabad szétfőzni a zöldségeket! Az elkészült ételben éreznünk kell a textúrákat, minden egyes zöldség ízét külön, mindezt úgy, hogy közben mégis harmonikus legyen. A technika nálam a következő: a paprikát megsütöm, meghámozom; a cukkinit és a padlizsánt is külön lepirítom; a paradicsomokat meghámozom; levendulával, rozmaringgal, kakukkfűvel, sóval, borssal ízesítem. Nálam ez a tökéletes ratatouille receptje. Az első falat után garantáltan a provence-i nyár kellős közepén találjuk magunkat, már csak egy jó bort kell hozzá kerítenünk! { GALÉRIA = title:Ratatouille%20k%C3%A9sz%C3%ADt%C3%A9se%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9p%C3%A9sre, 8,7,6,2,5,4,1,3,0 }
