Végre degeszre tömhetjük magunkat almával! Már az első emberpárt is édes bűnbeesésre csábította az Édenkertben, és valljuk be, mi sem vagyunk kivételek a rajongás alól.
Számos fajtája létezik és persze mindenkinek megvan a maga kedvence, ki a jonatánra, esetleg a starkingra, mások az idaredre esküsznek. Ha már unjuk nyersen, akkor az ősznél alkalmasabb évszakot keresve sem találhatunk arra, hogy almás sütikkel árasszuk el a hétvégi ebédlő- vagy vacsoraasztalt!
Sült gyümölcsök receptjei itt >>
Ami kapásból mindenkinek beugorhat nagymama repertoárjából, az az almás pite. Omlós tészta közé szorított finom, fahéjas almaréteg, ami a gyümölcs és a fűszer miatt egyszerre idézi a nyarat, de már figyelmeztet a hidegebb idő közeledtére. Lehetőleg dolgozzunk vajjal, az eredmény sokkal finomabb, mintha margarint használnánk. Ha az omlós tésztára szavazunk, nem kell sokat gyúrnunk, a kulcslépés a tészta pihentetésében rejlik. Tegyük hűtőbe, majd egyórás pihentetés után könnyedén nyújtani, szeletelni tudjuk. Helyezzük előmelegített sütőbe, de arra figyeljünk, hogy miután kivettük, ne kezdjük azonnal szeletelni, mert a tészta morzsáira törhet és akkor lőttek a fáradozásainknak!
Ha kelt tésztára vágyunk, ne akarjunk sebtiben végezni! Az élesztőnek idő kell, amíg dolgozik, ha krónikus időhiánnyal küszködünk, inkább válasszunk egy gyors almás muffint. A dagasztást nem ússzuk meg, ha nem bírjuk szuflával, a robotgép dagasztókarja a segítségünkre siet!
Ha már alma, a fahéjas-bundás almáról nem feledkezhetünk meg, hó végén különösen hálásak leszünk ezért az ötletért, mert az „úgy nassolnék valamit!”-óhajokra is kapásból lesz mit rávágnunk. Az ujjnyi vastagra vágott, enyhén cukrozott, fahéjas almaszeleteket palacsintatésztába forgatjuk, amit előzetesen lisztből, tojásból, tejből már kikevertünk. Az így bugyolált gyümölcsszeletkéket forró olajban (vagy zsírban) kisütjük és már tálalásra is kész az őszi este bearanyozója!
