De miért kontinentális a kontinentális reggeli?

Szóval ti tudjátok, milyen egy igazi kontinentális reggeli? És a masszív, zsíros angol? És hogy a kettőből hogy lett a megoldás egy elegáns croissant?

Mi jut eszetekbe, ha a hotelek reggelijére gondoltok? Manapság nyilván - sajnos - egyből a wellness hotelekre gondolunk, ha elhagyja szánkat a hotel szó, de reggeli szempontjából ez most nem is baj. A válasz: a kontinentális reggeli.

Általában kicsit már kiszáradt, nem éppen minőségipéksütemény (zsömle, croissant, kenyérfélék), lekvár, minivaj/margarin, narancslé, kávé, gyümölcs, müzli.

Egy tipikus kontinentális reggeli

Azok, akik vastag, édes, szirupos palacsintákra, óriás tojásételekre, húsos fogásokra vagy egy húzós-zsíros angol reggelire vágynak, a kontinentális reggeli leginkább szitokszó.

De nem mindig volt ilyen a reggeli. Meg amúgy is...

honnan jön ez a kifejezés: kontinentális reggeli?

Egy elegáns francia reggeli - akik miatt a sült kolbászt a croissant váltotta fel
A 19. század elején Amerikában egy átlagos család reggelije nagyobb mennyiségű húst, tojást, halat, müzlit, vajat, dzsemet, pékárut, süteményeket, juharszirupot foglalt magába. A húson belül is kiemelnénk a sonkaféléket, a bacont és a kolbászt. Szerénytelen.
A masszív reggelinek pedig egy oka volt: a kétkezi munkából, mezőgazdaságból élő farmereknek kellett az energia. Később, az iparosodás-urbanizálódás miatt a 19. század vége fele a lakosság nagy része városokba költözött, kialakult a középosztály, akik egész egyszerűen elhagyták a kemény fizikai munkát, így az igen intenzív kalóriabevitelt is.
{ CKÉP = 207782, 6 }

Azok a finom európaiak...

Plusz egy ok, ami miatt az étkezési szokások változtak: a betelepülő európaiak egész más ízlésvilágot hoztak magukkal.
Míg a britek ragaszkodtak nehéz, súlyosan zsírosra sült kolbászukhoz tojással, sült krumplival, esetleg véres hurkával, babbal, pirítóssal, addig az európaiak, azon belül is főleg afranciák lágyítottak a dolgon: itt elegáns croissant, jam, gyümölcs, narancslé, kávé került az asztalra. A britek és az amerikaiak pedig fokozatosan rászoktak a könnyített, kifinomultabb, elegánsabb napkezdésre.
Tulajdonképpen erre az időszakra, cirka 1855 környékére tehető, hogy az utóbbi reggelitípust kontinentálisként aposztrofálja az angolszász köznyelv - a Közép-Európából érkező (leginkább franciákra) utalva.
William McGregor Paxton, 1911 - The breakfast / Egy 1911-es angol reggeli

Voulez-vous coucher avec moi?

Ugyanekkor kezdtek az amerikai hotelek (és később a legtöbb nemzetközi hotel is) a franciákéhoz hasonló sablon ingyenreggelikkel kedveskedni az USA-ba érkező vendégeknek - akik leginkább európaiak voltak. Olcsó és praktikus választás volt ez: egyszerűbb tárolni 3 tál croissant-t és 2 ibrik narancslevet előrecsomagolt lekvárral, vajjal, mint komoly, meleg ételekkel szolgálni, plusz PR-fogásként is kedvező volt a szobák árába foglalni a reggelit.
Szóval ha legközelebb kontinentális reggelin nyammogsz, most majd tudod, hogy miért hívják így.

via és via

Címlapról ajánljuk

További cikkek