Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Kultúrfelvágott: A lelkész, a neonáci és az almafa – avagy Ádám almái és a dán almás pite

Minden nemzetnek megvan a saját verziója az almás pitére, a dánoké  az æblekage - ilyesmit készít az Ádám almái címszereplője is a film vége felé. Próbáljátok ki Ti is!

Aki már látott életében dán filmet, az pontosan tudja, milyen iszonyú erősek az emberi drámák ábrázolásában. Személy szerint nem egy filmdrámájukat néztem végig gyomorgörccsel (lásd: A vadászat, Születésnap, Esküvő után, stb.), éppen emiatt mindezek ellenére irreálisan vonzódom a dán filmiparhoz. Na persze a Dankse Filminstitut se csak keményvonalas drámákat finanszíroz, az azonban általánosságban elmondható, hogy még a viccesebb filmjeik is tele vannak elgondolkodtató morális kérdésekkel és feledhetetlenül esendő karakterekkel.

Ádám almái

Erre talán a legjobb példa az Ádám almái című fekete komédia, ami nem véletlenül nőtte ki magát az egyik legismertebb dán filmmé. Hiszen megvan benne minden, ami miatt a dán mozgóképet és ezt a műfajt szeretni lehet: furcsa alapszituáció, agyament, de kedvelhető karakterek, a jó és a rossz abszurd harca, vicces párbeszédek és nagy hallgatások, Hollywoodban ritkán látott, visszafogott és őszinte színészi alakítások.

„Ivan, az Adam szobájában lógó képet nézve: Ó, hó, hó! Milyen jóképű ember! Az apád az?
Adam: Ez Hitler.
Ivan: Nem. Hitlernek szakálla volt... De, igazad van. Arra az orosz fickóra gondoltam. Mindegy, hagyjuk ezt most.”

Az Ádám almái sztorija röviden annyi, hogy a börtönből frissen szabadult neonáci Adamnak (Ulrich Thomsen) el kell töltenie pár rehabilitációs hetet a református lelkész, Ivan (Mads Mikkelsen) szárnyai alatt, és csak utána integrálódhat vissza a társadalomba. Az örök optimista, ám az idiotizmus jellemzőitől sem messze álló Ivan egy dolgot kér tőle: tűzzön ki magának egy célt a parókián tartózkodása idejére. A feladatot egy pillanatig sem komolyan vevő Adam pedig azt mondja, almás pitét fog sütni. Ez azonban azzal jár, hogy nevelnie és gondoznia kell a fát, amíg be nem érnek a gyümölcsök, vagyis olyan feladatkörbe kényszerül, amiben még soha nem próbálta ki magát. A feladatot természetesen számos tényező hátráltatja: a fát egy sor bibliai csapás éri, Adamnak pedig nemcsak neonáci társai bukkannak fel, de meg kell tanulnia tolerálni a parókián élő többi rehabilitált bűnözőt, na meg persze a letörhetetlen jókedvű Ivant is.

Anders Thomas Jensen, a film rendezője gyakorlatilag a skandináv Martin McDonagh. Nem csak filmjeik stílusában fedezhetők fel hasonlóságok, hanem az alkotási folyamatban is, lévén mindketten szerzői filmesek – bár McDonagh eredetileg színdarabíró. Egyébként az Ádám almáiból is készült feldolgozás: nálunk többek között a Radnóti Színházban látható, Szikszai Rémusz nagyszerű adaptációjában. A két rendezőben az is közös, hogy előszeretettel dolgoznak bejáratott színészeikkel, így az Ádám almáiban is a dán filmipar ismert arcaival találkozhatunk. A Mads MikkelsenUlrich Thomsen főszereplő páros Hollywoodban is ismert arcok, de hazájukban a mellékszereplőket alakító Nicolas Bro, Paprika Steen és Nikolaj Lie Kaas is hasonlóan nagy nevek.

Adam almás pitéje:

Az almának, és az abból készülendő pitének – mint az talán már kiderült – allegorikus szerepe van a műben. Adam az almafától a süteményig tartó útja a bűnbeesés inverz folyamatának is tekinthető. A szélsőséges ideológiát valló címszereplő először csak heccből megy bele a fa gondozásába, de az azt gátló biblikus csapások (férgek, varjak, villámcsapás) feldühítik, és elszántabbá teszik.
Adam a film több pontján fizikailag is konfrontálódik Ivannal (a tettlegesség nyilvánvalóan egyoldalú), így nem véletlen, hogy akkor készíti el a pitét, amikor Ivan életéért aggódva, komolyan megbánja tetteit, így gyönyörű ívet adva az alma motívumának. Ekkorra már csak egyetlen alma van a parókián, az is úgy kerül elő a kleptomániás Gunnartól, mint Jónás a cethal gyomrából. Így végül ebből az egyetlen almából készít egy egyszemélyes kis pitécskét, sütő híján a benzinkútról lopott mikrószerűségben sütve meg azt.

Pontos receptet ugyan nem oszt meg velünk a film, a konyhaasztalon látható alapanyagokból (liszt, cukor, tojás, vaj) azonban sejthető, hogy hagyományos receptről van szó. Így én is egy klasszikus dán almatorta receptet hoztam nektek (a nálunk ismert pite az angolokhoz hasonlóan náluk is tortaként van aposztrofálva), jó sok fahéjjal és kardamommal megspékelve, elvégre egy skandináv édességből ezek nem hiányozhatnak!

A sok vajtól csodásan omlós lesz a tészta, a méz gyönyörű színt kölcsönöz neki, a két rétegben pakolt alma pedig igazán szaftossá teszi a süteményt.

És ami az egészben az egyik legszuperebb: tökéletes recept ez a kamrában ott maradt és megráncosodott utolsó pár alma felhasználására.
Ha még nem láttátok, nézzétek meg a filmet Ti is, vagy csak próbáljátok ki a receptet. Aki az almás pitét szereti, az ezért is odáig lesz!
Főzés közben pedig hallgassátok a How Deep Is Your Love-ot a Take That-től – aki megnézi a filmet, tudni fogja, miért.

Ezt láttad az ízHUSZÁR magazinon?

Kultúrfelvágott: elkészítettük Clemenza húsgolyós spagettijét a Keresztapából

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!