Tarajos burgonya, a laktató vacsora

Krumplirajongók, figyelem: könnyen elkészíthető, látványos krumpliétel egy kis csavarral. Máris mutatom!

Amikor gyermekkorom egy fontos részét az Egyesült Államokban töltöttem, nagy érdeklődéssel figyeltem az amerikaiak krumplievési szokásait. Ez talán azon kevés étkezési sajátosságaik egyike, amit nem tettem annyira magamévá, lévén, hogy igyekszünk figyelni az egészségesebb étkezésre, ami azt jelenti, hogy kevesebb krumplit is fogyasztunk. Nem, ez sajnos nem jelenti azt, hogy nem szeretjük, de igyekszünk távol tartani magunkat a burgonyás ételektől. Néha viszont az akarat meggyengül, és akkor jöhet egy olyan igazi "krumplis krumpli" étel.

Az amerikai szokásokra visszatérve: a krumplihéj az egyik legkeresettebb csemege. Nekünk furcsa lehet, de nagyon ízletes – sajttal ropogósra sütve, töltve, szalonnapörccel, sokféleképpen fogyasztják, ahogy a töltött burgonyát is. Már-már klasszikusnak számít a tejfölös-snidlinges töltelék, ahogy egy főtt-sült egész burgonyára halmozva étvágygerjesztően lassan lefelé csorog.

A tarajos krumpli ezeknek a keveréke, egy ízletes öszvér, amelyet seperc alatt lehet előkészíteni - bár nem seperc alatt sül meg. Mindenesetre nem kell vele pepecselni, és igazi ízbomba.

A lényeg, hogy olyan krumplit válasszunk, ami nem esik szét, még ha egy kicsit főzni is kell. Ilyen például a sárga burgonya. Azt javaslom, kisebb szemekkel kísérletezzünk, mert jobban átsül. Ha nagyobbakat választunk, akkor érdemes előfőzni, de csak addig, míg épp elkezd puhulni, hogy ne törjön, ne morzsálódjon az elkészítésnél. A recept adott, és nagyon egyértelmű, viszont számtalan lehetőséget rejt magában. A tejszín fűszerezésénél például lehetünk bátrabbak, használhatunk friss kakukkfüvet, vagy szerecsendiót, cayenne borsot, fűszerpaprikát. Elhagyhatjuk a fokhagymát, és helyette hagymával is kipróbálhatjuk, akár úgy is, hogy a résekbe tűzködjük. A vajat lecserélhetjük fűszervajra, de akár kacsazsírra is, a variációk száma a képzeletünkön múlik.

A krumpli nagyon megbocsájtó és könnyen alkalmazkodó alapanyag, nyúzzuk is csak bátran, formáljuk a saját igényünkre. A parmezán lecserélése kényes kérdés viszont, mert - ha csak nem vágyunk egy nagy olvadt sajttenger közepén ülő krumpliszemre, valami kemény sajtot kell találnunk. A füstölt sajtot mozzarellára, chedarra, trappistára válthatjuk, a tálalásnál pedig megadhatjuk magunkat a tejtermékek további képviselőinek, és kanalazhatunk a tetejére tejfölt, krémsajtot, hogy a sült sajt keveredjen egy kevés krémességgel is.

A recept maga nagyon jól formálható, és alkalmas arra, hogy a saját családi ízvilágra alakítsuk. Nem kifejezetten diétás, de a még mindig nem olyan közeli hideg napokra laktató, melengető étel. Lelkiismeretfurdalás nélkül együk, mert ahhoz túlzottan finom!

A Tarajos burgonya receptjéért kattints a fotóra!
Hirdetés

Támogatott tartalom

A mi Rögös túrónknak tényleg nincsen párja?

Ha röviden kellene válaszolni, a következőt mondanánk: bátran állíthatjuk, hogy valóban egyedülálló élelmiszer. Miért jelenthetjük ki ezt ennyire magabiztosan? Milyen érvekkel támasztható alá a Rögös túró egyedisége? Következzen egy gyors gasztronómiai kalandozás páratlan tejtermékünk világában!

Címlapról ajánljuk

Így festett egy szüret régen – Képeken a munka és...

Manapság már viszonylag ritka, hogy egy családi/baráti társaság, esetleg egy egész falu felhágjon a szőlőhegyre őszidő derekán, hogy az ott roskadozó fürtöket puttonyba szedje, azokból bort készítsen és az egész folyamatot lakomával, játékokkal és általános mulatsággal kísérje. A szüret nem is olyan rég szerves részét képezte az ősznek, a hozzá fűződő szokások pedig sokat mesélhetnek egy olyan korról és világról, amit (nagyrészt) már magunk mögött hagytunk.

Lakos Benedek

További cikkek