Klasszikus francia süti a feketecseresznyével készült clafoutis, jelentése a szó tövéből eredően: “tölteni”. Angol ajkú területeken az utolsó betűt elhagyják: clafouti-ként jegyzik. Eredetileg a gyümölcs magozatlanul kerül bele. A magban rejlő amigdalintól sütés közben fantasztikus mandulaillatot áraszt. Fogaink épsége érdekében azonban ne kísérletezzünk a 19. századi leírás betartásával.
Feketecseresznyét nálunk sajnos nem olyan egyszerű beszerezni, mint Franciaország Limousin megyéjében, ahol nagy hagyománya van termesztésének, és ahonnan a clafoutis is származik, de itt a csodálatos szilva! Ennek hiányában nektarinnal, almával, körtével, télen áfonyával és aszalt szilvával is kipróbálhatjuk, ilyenkor viszont más nevet kap a süti: flaugnarde-nak hívják, jelentése “lágy, puha”.
Idáig nagymamám nyolctojásos meggyespiskóta-receptje vitte a prímet otthon, most ez a tendencia megdőlni látszik. Gyermekeink teljesen rákaptak. A múltkor nem volt otthon semmilyen gyümölcs, és túróval voltam kénytelen operálni, probléma egy szál se, úgy is befalták az egészet.
A legkezdőbb háziasszonyoknak is bátran ajánlom - tényleg nincs benne semmilyen ördöngösség, akármikor gyorsan elkészíthető. A tészta bekeverése nem több, mint öt perc, háromnegyed óra múlva pedig kihúzhatjuk a sütőből az illatozó párnákon, mondhatni egy nagy dunyhán nyugvó gyümölcsöket.
A nyár végi szilvaszezonban még van egy-két feladatunk, meg kell sütnünk a ricottás-szilvás sütit,és kevernünk kell egy mascarponés pohárkrémet is. Ne csak gyűjtsétek, készítsétek is a tuti szilvás recepteket!
Gréti
