A Stefánia vagdalt (vagy más, ismertebb nevén Stefánia szelet, töltött fasírt) a nyolcvanas években tört be a magyar gasztronómiába és konyhákba, innentől pedig nem volt megállás a (viszonylag egyszerűen elkészíthető) tojással töltött fasírtrolád begyúrásában, ha családi ünnepségről, ballagásról, szilveszteri buliról vagy egy ünnepi hidegtál megtervezéséről volt szó. Igazi klasszikus, amit nagymamáink hoztak divatba, és hidegen vagy melegen is nagyszerű. Ha már nagyon régen etted, akkor azért, ha pedig nemrég, akkor azért kell újra elkészítened ezt a retró töltött fasírtot.
Hogy miért lett Stefánia a neve?
A név egy bizonyos Stefánia hercegnőnek, II. Lipót belga király lányának köszönhetően született, aki imádott enni, és számos ételkülönlegességet kitalált – ezek közül néhány a magyar konyha repertoárjába is bekerült, hiszen Lónyay Elemér feleségeként Magyarországon élt.
Az ő ötlete volt az is, hogy főtt tojással töltse meg többek között a vagdaltat – innen kapta a nevét a kedvelt retró fogás.
Több változata is elterjedt, egyesek paradicsomszósszal is nyakon öntik vagy baconbe is beletekerik.
Hozzávalók:
1 kg darált sertéshús, 2 db zsemle, 1 közepes fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 8 db tojás, 1 csokor petrezselyem, 2 tk fűszerpaprika, 1 tk majoranna, só, bors, napraforgóolaj
Elkészítés:
A zsemléket áztassuk langyos vízbe, majd pár perce hagyjuk őket alaposan átázni, hogy megszívják magukat nedvességgel. Nyomkodjuk ki belőlük a vizet, majd tegyük egy nagyobb keverőtálba.
Vágjuk finomra a vöröshagymát, majd két evőkanál olajon dinszteljük üvegesre. Öntsük a keverőtálba, majd adjuk hozzá a darált húst is, a finomra vágott petrezselymet, két darab tojást, a zúzott fokhagymát, sót, fekete borsot, pirospaprikát és a majorannát. Dolgozzuk az alapanyagokat egy masszává.
Ha van időnk, a bekevert és begyúrt fasírtot fedjük le, és tegyük hűtőbe 1 órát pihenni: az ízek így érnek össze a legtökéletesebben.
Amíg pihen a massza, a maradék 6 darab tojást főzzük keményre, nagyjából 10-12 perc alatt. A tojásokat a főzés után hűtsük le, majd pucoljuk meg.
A vagdaltat süthetjük tepsiben vagy őzgerinc formában (esetleg más kenyér- vagy desszertsütő formában), bár nagyanyáink egészen biztosan csak egy tepsit használtak, amit kibéleltek alufóliával (vagy csak egyszerűen megkenték zsírral).
Tegyük a húsmasszát a tepsire, majd lapítsuk ki a felét nagyjából 10 cm széles sávban. Sorakoztassuk rá, egymás mögé a főtt tojásokat, majd a húskeverék másik felét egyenletesen halmozzuk rá, szinte betapasztva a tojásokat. Nedves kézzel finoman, de alaposan nyomkodjuk össze, hogy a tojások összetapadjanak a masszával, és ne essen szét. A tapasztás és formázás után egy henger alakú „húskenyeret" kell hogy kapjunk.
A tetejét megkenjük olajjal, megszórjuk egy kevés zsemlemorzsával, majd egy hústűvel (esetleg villával) megszúrkodjuk a vagdaltat, hogy sülés közben ne repedjen szét.
A húsroládot 180 fokos sütő tesszük: 40 percig sütjük, majd 200 fokra emelve a sütő hőfokát még 15-20 percig pirosas barnára pirítjuk.
Sütés után hagyjuk teljesen kihűlni, másnap még finomabb lesz, így akár egy éjszakára a hűtőbe is tehetjük.
Óvatosan vágjuk szeletekre a vagdaltat, szórjuk meg friss petrezselyemmel, tálaljuk vajas krumplipürével és savanyúsággal.
Köretajánlónk:
Recept és fotók: Hering András
A Stefánia vagdalt, ahogy a Nagyi is sütötte receptjét itt találod! (Recept és fotók: Hering András)
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több recept főszerkesztőnktől, Hering Andrástól:
