Egy friss, nagyszabású elemzés arra jutott, hogy a rendszeres fizikai aktivitás az egyik legerősebb, bizonyított életmódbeli tényező, amely képes jelentősen mérsékelni több gyakori rákfajta kialakulásának esélyét.
A kutatások különösen meggyőző adatokat szolgáltatnak a hólyagrák, a mellrák, a vastagbélrák, az endometriumrák, a nyelőcsőrák, a veserák és a gyomorrák tekintetében. A vizsgálatok alapján a mozgás ezeknél a daganattípusoknál általában 12 és 23 százalék közötti kockázatcsökkenést eredményezhet. A tüdőrák esetében is előnyöket mutattak ki, bár ennél a betegségnél a dohányzási szokások továbbra is meghatározó tényezők.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a fizikai aktivitás fogalma jóval tágabb, mint a sportolás. A rendszeres séta, a házimunka, a kertészkedés, a tánc vagy éppen a kerékpározás mind hozzájárulhatnak a védő hatáshoz. A jelenlegi ajánlások szerint egészséges felnőtteknek hetente legalább 150–300 perc közepes intenzitású, vagy 75–100 perc intenzív aktivitás javasolt. Ezt célszerű kiegészíteni heti két alkalom erősítő edzéssel, idősebb életkorban pedig egyensúlyfejlesztő gyakorlatokkal is.
A mozgás több, egymást erősítő élettani folyamaton keresztül csökkenti a rákfajták kialakulásának esélyét. Segít stabilizálni az ösztrogén- és inzulinszinteket, amelyek egyes daganattípusok esetében közvetlenül befolyásolják a sejtosztódást. Mérsékli a krónikus gyulladást, javítja az immunrendszer reakciókészségét, gyorsítja az emésztőrendszer működését, így kevesebb időt töltenek a szervezetben azok az anyagok, amelyek hosszú távon károsíthatják a bélhámsejteket. A testsúly optimalizálásán keresztül is jelentős védőhatást fejt ki, mivel az elhízás számos daganattípus egyik bizonyított kockázati tényezője.
Kiemelten fontos megjegyezni, hogy a mozgás nem csupán a megelőzésben hasznos
A daganatos betegek életminőségét és sok esetben a túlélési esélyeit is javíthatja: a rendszeres, adaptált aktivitás csökkenti a kezelések mellékhatásait, mérsékli a fáradtságot és a depressziót, valamint támogatja a szervezet regenerációs folyamatait.
Összességében a fizikai aktivitás az egyik legegyszerűbb, mégis leghatékonyabb eszköz a rákmegelőzésben. Nem feltétlenül igényel speciális felszerelést vagy edzőtermi környezetet, sokkal inkább következetességet és a mindennapi életbe beépített mozgásformákat.
A kutatási eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy már mérsékelt mértékű, de rendszeres aktivitással is érdemi egészségnyereség érhető el.
