A buborékfújás őrült nagy buli. Ki lehet locsolni a szappanos vizet a földre, a gyerekek ruhájára, minden ragacsos lehet tőle. De szabad téren tényleg fergeteges móka, ha csillogó szappanbuborékokkal borítják be a gyerekek a játszóteret vagy az udvart. Barátja vagyok a műfajnak, minden körülményessége ellenére.
A szalmaszál – szappanos víz kombón túlfejlődve mára már egészen elképesztő buborékeregető alkalmatosságokat lehet beszerezni a játékboltokban: fényképezőgép alakú, sorozatlövő géppisztoly, szívecske-buborék gyár stb.
De mint tudjuk, sokszor a legegyszerűbb megoldások a legsikeresebbek. Pl. ha fogunk egy másfél literes petpalackot, azt a felénél szikével elvágjuk, majd a peremét a mosogatószeres (!) vízbe mártjuk, a kiöntőnyíláson befújva hatalmas buborékokat produkálhatunk.
Ha pedig a levágott peremre egy rossz törölköződarabot kötünk, és úgy mártjuk a folyadékba, belefújva kígyózó buboréktömeget nyerünk. Legalább negyed óráig le lehet kötni vele a gyerekeket (akinek 4 év alatti méretűek vannak, az tudja, hogy ez hatalmas szám), csak egy dologra figyeljünk oda. Ahol egy gyerek befúj, ott bizonyos idő eltelte után beszívni is fog, érdemes ezt előre letisztázni a lurkókkal, hogy akkor bizony a szájukból is buborékok fognak repkedni. Kicsit fáj leírnom, de a személyes tapasztalat mondatja ezt velem.
