Ha már pirítottunk kenyeret vagy sütöttünk steaket, akkor a mondhatni érzéki élmény a Maillard-reakciónak köszönhető. Azonban nemcsak az ízekre van hatással, hanem egyúttal a textúrára és a színre is.
A Maillard-reakció a nevét az őt felfedező kémikusról, Louis-Camille Maillardról kapta, aki 1912-ben figyelte meg először a reakciót a vesebetegségekre fókuszáló kutatása közben (igen, valójában az emberi testen belül is lejátszódhat a folyamat!).
Mondhatni a hőkezelés legdrámaibb ízre gyakorolt hatása ez a reakció, és ahhoz, hogy létrejöjjön, két dologra van szükségünk: valamilyen fehérjeforrásra – lehet aminosav is, csak hasonlítson a fehérjére – és cukorra. Sokan úgy vélik, hogy a hő is elengedhetetlen feltétel, de valójában nem így van. Hő nélkül csupán lelassul a folyamat, és hónapokat vagy éveket vehet igénybe. Ha tesztelni akarjuk, tegyünk egy adag bolti, előre reszelt parmezánt a kamrapolcra (azt amúgy sem érdemes főzésre használni). Be fog barnulni idővel.
A fentiek dacára a Maillard-reakció rettentően összetett folyamat, a tudósok csupán pár éve tanulmányozzák, szóval még sok mindent nem tudunk. De van, amit mégis.
Mi is akkor tehát a Maillard-reakció?
Hőkezelés hatására a fehérjék megtámadják a cukorrészecskéket, és ezáltal a cukrok beindítanak egy olyan kémiai reakciósorozatot, amely először igen bizonytalan, aztán idővel stabillá válik. Jelen kémiai reakció nyomán szabadulnak fel azok az aromák és ízek, amelyek a reakció sajátjai, és amelyek máskülönben rejtve maradnának.
Erre a folyamatra rá lehet segíteni másképp is: a pereceknél és bageleknél megszokott lúgos vízfürdő a Maillard-reakció barnulását hivatott elősegíteni.
Van egy sajátos íze a Maillard-reakciónak?
Az egész reakció egy rétegezett, gazdag ízvilágot hoz létre, amelyet gyakran a komfortkajákhoz társítunk. Gondoljuk csak végig, milyen íz- és állagbéli különbséget lehet felfedezni egy pirítatlan és pirított kenyérszelet, vagy például egy főtt és egy sült krumpli között.
Az aminosavak és a cukrok összetétele a Maillard-reakciót megélt ételek ízét mindenképp megváltoztatja, de leginkább egy olyan komplexitást ad nekik, amelytől egyszerűen sokkal több nyál fut össze a szánkban.
Jóllehet, a Maillard-reakció magán viseli a karamellizálás védjegyeit, valójában az utóbbi egy teljesen más folyamat. A karamellizálás sokkal magasabb hőfokon zajlik, illetve a folyamat során minden a cukormolekulákról szól: hő hatására színezőanyagra és ízvegyületekre bomlanak. Ergo fehérjére egyáltalán nincs szükség.
Miért őrülünk meg érte?
A világtörténelem könyvének képzeletbeli lapjait lapozgatva hamar összeáll a kép, hogy az a tény, hogy el tudunk készíteni valamit bizonyos formában azért, mert úgy jobb az íze, az az ősi állapotokhoz képest úri huncutság. A Maillard-reakciónak hála a pirított kelbimbó például sokkalta népszerűbb a párolt verziónál, pedig mindkettő egészséges.
Fontos szempont az is, hogy a külcsín igenis számít. Egy ropogós-illatos sült hús, egy aranybarna croissant vagy akár egy sült krumpli látványosan roppanós és barnás külseje – tehát arra utaló bizonyítékok, hogy a Maillard-reakció sikeresen lezajlott – tudtunkra adják, hogy az ételt egyrészt biztonsággal megehetjük, másrészt finom is.
Mire figyeljünk a reakció során?
Ezeket tartsuk szem előtt:
- Hőkezeljük a száraz alapanyagot magas hőfokon! Így hamarabb beindul a reakció, tehát csodás, ízes kérget kap például a steak.
- Ha cukorra van pluszban szükségünk, akkor nyúljunk inkább a kukoricasziruphoz! Az utóbbi glükózból és fruktózból áll szacharóz helyett, a többféle cukor pedig jobban beindítja a folyamatot.
- Hadd barnuljon meg a sajt! Hiába folyik ki a grillezett sajtos szendvicsből a sajt, kapassuk csak oda, attól a karamellizált íztől lesz isteni.
- Savat csak később adjunk hozzá! Csak akkor adjunk hozzá citromlevet vagy más savat, ha az étel vagy fogás elkészült, ugyanis a savak gátolják a Maillard-reakciót.
- Adjunk a fogáshoz pirított hozzávalókat! Gondoljunk csak bele, mennyit emel egy fogás ízén, ha például a magvakat előpirítjuk. Egy klasszikus pesto sem lenne az, ami, a pirított fenyőmag nélkül.
Forrásaink voltak: 1,2, Samin Nosrat: Só, zsír, sav, hő – A jó főzés négy eleme
Ezeket a cikkeket is olvasd el!
