Kicsi a Bors, de erős!

Hetek óta mást sem hallunk az ismerőseinktől, ha a street food budapesti előmenetelére terelődik a szó, hogy a Bors Gasztrobár az bizony kihagyhatatlan. Keddi ebédünket náluk fogyasztottuk.

A Kazinczy utca 10. szám alatt rejtőzködő, a bisztrókonyhát és a gyorsbüfét csak a kiszolgálásban ötvöző helyet nekünk is látnunk kellett. Tudtuk, hogy kicsi a Bors, de erős – belépve a helytakarékos vevőtér azonnal szembe ötlik, de érdekes módon a gasztrobár élvezeti értékeiből ez mit sem von le, sőt. Valahogy az az érzése az embernek, hogy kifejezetten családias, kicsit már-már olaszos a légkör, amit pár ülőhellyel tetéznek: a fából eszkábált pultokhoz pár magas bárszék dukál. Sokan vagyunk kis helyen – elvégre déltájban jöttünk –, de valamiért nincs tolongás, lökdösődés vagy zavaró egymáshoz préselődés. Talán azért is, mert a legtöbben elvitelre kérik az ebédjüket, a saját gyártású, Bors-feliratokkal ellátott poharakban. Az árak és a választék meglepően jó arányban állnak egymással: szuper bagetteket, tésztákat mindenféle feltéttel, amit a képzelet elbír, húsevők és vegák is kapnak itt fogukra valót. A levesek kreatív fantáziáról árulkodnak, ezek egyébként is a Bors fő profilját jelentik. A pultban, a konyhában pörögnek a „borsos” fiúk: tényleg vidámak és lelkesek, a hírük már messziről megelőzi őket.

{ GALÉRIA = title:Kicsi%20a%20Bors%2C%20de%20er%C5%91s!, 0,1,2,3,4,5 }

A kókuszos, chilis sütőtökleves az egyik abszolút favoritunk! Tökéletes állag és ízvilág pirított kenyérkockákkal, annyira laktató, hogy félő, főfogásra már nem is lett volna szükség. Szomjunkat házi szörpökkel oltjuk: alig négyszáz forintért négydecis poharakban kapunk isteni üdítőket, egyikünk a korianderes meggyszörp kóstolása után azonnal a nagymamája saját készítésű szörpjét idézi föl. A borsos feketeribizlire se lehet panasz: az elsőre merésznek tűnő kombináció az is, de milyen jól működik együtt! A főfogásainkra is rávetjük magunkat: pár perces várakozás után a nevünket kiabálva már meg is kapjuk őket: „Nóra, Nóra, kész a bagett és a bolognai.”.

Sonkavágyaink teljesülnek! >>

A bagett már a neve miatt is felkeltette az érdeklődésünket, a Taigetosz pozitív elnevezésű szendvics friss, ropogós pékáruba csomagolt gyros malachúst, tzatzikit, olívabogyót, görög paprikát és rengeteg fetát takar – élvezettel nyammogtuk, jól látható, hogy semmit sem spóroltak ki belőle. A bolognai viszont kevésbé nyeri el a tetszésünket: bár sokkal jobb ahhoz képest, amit eddig más helyeken kóstoltunk, dicséretes, hogy répát is főztek bele, de sokkal szaftosabbnak képzelnénk a ragut, így kissé száraz. A helyükben kihagynánk a tetejéről a két marék edami sajtot is: legyen csak kevés, de az akkor már valódi parmezán – viszont még így is a jobb menzai bolognaiak közé sorolandó az étel. A szilvás pite vaníliafagylalttal szuper! 450 forintért jó sok gyümölccsel, fűszerrel, omlós pitetésztába csomagolt édességet kaptunk, az utána rendelt karamellás tortaszelet kis margarinos utóízt hagyott maga után. Minden ételünkért 3140 forintot fizettünk, ami egészen megdöbbentő a választékot és az ételek minőségét tekintve: itt még kispénzű diákok is találhatnak a pénztárcájuknak is megfelelő ételeket. Bármikor, bárkinek jó szívvel fogjuk ajánlani a Borsot: hétfőtől szombatig fél 12-től este 9-ig várják az éheseket, ha jót akartok enni séta után, buli előtt, barátokkal lógva, akárhogyan – irány a Bors, mi biztos, hogy visszatérők leszünk!

Kashmirban jártunk! >>

Szerző: Dacota és Kitti

A Kóstolgató rovat további cikkeiért kattints ide >>

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek