Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Jóllaktál, de egy süti még lecsúszik? Ezért eszünk akkor is, ha már nem vagyunk éhesek

Bármennyire is jóllaktál, a kedvenc nassodra te sem tudsz nemet mondani? Miért falatozunk akkor is, ha már szorít a nadrág?

A legtöbben könnyen mondunk nemet a spenótra vagy a borsófőzelékre, amikor nem vagyunk éhesek, de ha sült krumpli és a kedvenc sütink illatát érezzük, akár még tele hassal is képesek vagyunk tovább enni. A legújabb kutatások szerint a felesleges étkezések arra a tényre vezethetők vissza, hogy az éhségérzetünket és a zsíros ételek iránti vágyunkat más-más agyi áramkörök szabályozzák.

Hedonisztikus táplálkozás

A szükségleteinken alapuló táplálkozást – amit homeosztatikus, vagyis önszabályzó táplálkozásnak is nevezünk – az éhségérzetünk vezérli. E szerint a mechanizmus szerint az evés motivációja abban a pillanatban megszűnik, amikor az agy felismeri, hogy az energiát pótoltuk, azaz jóllaktunk. Ezzel ellentétben a hedonisztikus táplálkozás mozgatórugója az ízélmény, ezért az étkezés gyakran éhségérzet hiányában is folytatódhat.

Egy új, a Neuron folyóiratban megjelent tanulmány szerint a hedonisztikus táplálkozást nagy részben egy jeladásra szolgáló receptor, az ún. nociceptin szabályozza, amely az emlősök agyának kulcsfontosságú régióiban aktiválja az idegrendszeri kommunikációt. Ez a receptor lehet a magyarázat arra, hogy az emberek, a kutyák és a macskák hajlamosak az elhízásra, azonban túlsúlyos gyíkot vagy ráját nem látunk.

A kutatásban a kutatók egereken végeztek kísérleteket, amely során genetikai módosításokkal elérték, hogy az egerek fluoreszkáló nociceptint termeljenek, így annak mozgását nyomon követhették a rágcsálók agyában. A kísérletben az állatokat rendszeresen etették, majd a jóllakott egereket ízletes és zsíros ételekkel teli ketrecbe tették, az eredmény pedig ugyanaz, mint nálunk, embereknél: annak ellenére, hogy nem voltak éhesek, jóízűen befalták a kalóriadús ételeket, az ismétlődő lakomák következtében pedig túlsúlyossá váltak.

A vizsgálatok során megfigyelték, hogy amikor az egerek lakmároztak, a nociceptin jelátvitel az agy azon részében fokozódott, ami az emlősök érzelmi folyamataiért felelős. A kutatók azonban elérték, hogy a nociceptin-termelés leálljon, így az egerek felhagytak a felesleges kalóriabevitellel, vagyis a lakmározással, azonban az étvágyukat ez nem befolyásolta, azaz, ha éhesek voltak, ettek. 


Enni a túlélésért

Az eredmények tehát azt mutatják, hogy egy adott áramkör felelős a felesleges étkezésekért, a túlevésért, de nem befolyásolja a normál táplálkozást. A kutatók szerint ez a szokás olyan emlősökben fejlődhetett ki, amelyeknek újra és újra túl kellett élniük az éhínségeket: az idő során kialakult egy olyan szokás, hogy még akkor is a lehető legmagasabb kalóriatartalmú ételeket fogyasztották, amikor valójában nem is voltak éhesek.

Bár ma már nem kell vadásznunk ahhoz, hogy étel kerüljön a tányérunkra, zsíros, kalóriadús ételekhez pedig a legtöbben bármikor hozzájuthatunk, az agyunk nem állt át a megváltozott körülményekre. Ezt erősíti meg Thomas Kash, a tanulmány szerzője is: „A kalóriadús ételek ma már bármikor elérhetők, ráadásul nagy mennyiségben, azonban mi még nem veszítettük el azt a beidegződésünket, miszerint annyi ételt együnk, amennyit csak bírunk.”

A modern társadalomban az elhízás civilizációs betegségnek számít, és többek között emiatt is kell különös gondot fordítanunk arra, hogy megválogassuk mit eszünk – lássuk be, sokunknak ez nem megy túl jól. Természetesen a túlevés, valamint a plusz kilók nem csupán a nocipeptin függvénye, és a túlsúly éppúgy lehet betegségek tünete, mint az érzelmi evés következménye. Ha régóta küzdesz túlsúllyal, és szeretnéd leadni, érdemes endokrinológussal, dietetikussal, személyi edzővel, és szükség esetén akár pszichológussal is konzultálnod.

Ezeket olvastad már?

via

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!