Nagyon megtisztelő számomra a felkérés, és nagyon meg is lepődtem, mert igazából inkább csak sütiket szoktam feltölteni, és mostanában egy kis időhiány miatt alig töltöttem fel valamit.

Magamról annyit szeretnék írni, hogy a szakmám cukrász, de nem dolgozom benne amióta a kislányom megszületett. Most a család a rokonság örömére sütök inkább. Nálunk az ajándékon nem kell sokat gondolkodni, sütünk valami szépet és finomat azzal lepjük meg szeretteinket, barátainkat. A kislányom 6 éves és nagyon szeret nekem segíteni, így sok időt tudunk együtt tölteni, mert velem van a konyhában.

15 éve vagyok háziasszony. Szeretek új dolgokat is kipróbálni, de a család kedvence inkább a hagyományos ételek. Nagyon sok mindent az anyósomtól tanultam. Ők Erdélyből származnak így sok olyan ételt készített anyósom amit mi nem szoktunk, de én szeretem őket és megtanultam. A kedvencem a túrós puliszka, és a levélbe töltött káposzta! Szerencsésnek mondhatom magam, mert a férjem is nagyon szeret főzni és ha nem dolgozik, sokszor meglep bennünket valami finomsággal.

A számomra emlékezetes sikertelen tortasütésem az volt, amikor párizsikrémes tortát szerettem volna készíteni vendégségbe, és nagyon szerettem volna kitenni magamért. De mikor a tortát betöltöttem a krém olyan laza volt hogy kifolyt a tortából. jól lehűtöttem és láttam hogy nem boldogulok vele, ezért szétvágtam kisebb darabokra. Egy szép tál aljára terítettem, meglocsoltam egy kis rummal, meggyet szórtam rá, majd a tetejét teljesen feldíszítettem tejszínhabbal és csokidíszekkel.A legfontosabb hogy ha valami nem sikerül bízzunk a fantáziánkban és a kezdeti elkeseredés ellenére biztosan kihozzunk belőle valamit amivel aztán a végén mi is elégedettek leszünk. Amúgy azt vallom hogy amit el tudunk képzelni azt meg is tudunk valósítani.