Hét éve, tizennégy évesen kezdtem el érdeklődni a desszertkészítés iránt, persze az elején sok volt a kísérletezés és a csalódás is. Ekkortájt kezdett érdekelni a fotózás is, majd elhatároztam, hogy indítok egy gasztroblogot, a címét keressétek a NoSalty-s adatlapomon. Ez rengeteg változáson ment át az elmúlt években, amelyek közül talán a magyarról angolra váltás volt a legnagyobb, de ahogy nő a nézettség, egyre elhivatottabb vagyok a bloggal kapcsolatban.
Sok-sok évig csak süteményeket készítettem, mert édesanyám a világ legjobb szakácsa, és nem kellett neki helyettes. Így hát ő főzött, én pedig gondoskodtam a desszertekről. Azonban tavaly Glasgowba költöztem, így a főételek, levesek felé is nyitottam. Mivel már volt tapasztalatom a konyhában, könnyebb volt beletanulni, illetve anyukám és a nagymamáim is segítettek. Pár hónapig Olaszországban is laktam, ahol megtanultam a legkülönfélébb tésztaételek elkészítését. Na meg persze ott volt Horváth Ilona.
Ezeket olvastad már?
Tavaly húsvétkor meghívtam ebédre a barátaimat, hisz egyikünk sem otthon töltötte az ünnepet. Ekkor jöttem rá igazán, mennyire szeretem másokkal megosztani azt, amit készítek, így hosszútávú tervem egy kis étel- és süteményszállító vállalkozás indítása. Jelenleg magamra és egy barátnőmre főzök, akivel együtt lakunk - néha persze mások is beszállnak segíteni az evésbe. Már saját magam sütöm a kenyeret, és igyekszem minél több mindent itthon elkészíteni.
Ezeket olvastad már?
Itt teljesen más a választék, viszont magyar ételeket is készítek néhanapján, nem olyan nehéz beszerezni a hozzávalókat. A legnagyobb siker a főzésben nekem az, ha édesapám megdicsér valamit. Általában csak hallgat, ha ízlik neki valami, így nagy elismerés, ha szóvá is teszi!
