Főként az utolsó csoportba tartozókhoz szólunk, de a tapasztaltabb gombóclevesezők is újra ihletet kaphatnak egy tányér nyírségihez. Nevéből adódóan a Nyírségből származik a leves, de a neten fellelhető kommentek és bejegyzések alapján itt, az ország keletibb részén is számos módon készítik - tulajdonképpen egységes elkészítési módot keresni fölösleges is.
Úgy tudjuk, jobbára borjúhúsból szokták főzni, ennek híján megfelel a sertéslapocka is - így is elég finom lesz azért. A savanykás ízt kedvelők tejszín helyett maradhatnak a zsíros tejfölnél, ez valószínűleg autentikusabbá is teszi a receptet, mi viszont most a selymes, tejszínes változatot főztük meg. Semmiképp sem könnyű, gyorsan összedobós esti krémleves, de ha egyszer jól csinálod, és végigcsinálod türelmesen a folyamatot, többé biztosan nem vered majd ki a memoárjaidból, és mást sem akarsz majd hétvégén főzni, csakis nyírségi gombóclevest.
Először természetesen a húst fogjuk megfőzni, hagymán és zsíron lepirítva - bármelyik zsiradék jó, én kacsazsírt választottam, ezt a felkarikázott zöldségekkel együtt jó a tűzre dobni, kicsit hevítjük, na nem kell sokáig, utána felfőzzük úgy, hogy hozzáöntjük a vizet - aki akar, tehet bele bio leveskockát is, de anélkül is jó. Szépen, lassan, nem kell hirtelen felforralni, a gombócokat csak egészen a végén kell belerakni - én ebbe is teszek aprított petrezselymet, meg a végén magába a teljes levesbe is, mondjuk eléggé odavagyok a friss fűszerekért.
Tipp
Ami szintén erősen ajánlott: rengeteg frissen őrölt bors, illetve tócsni vagy lángos köretként. Csöppet sem kímélő étel, viszont annál finomabb, és melengető. Így tél végén nagyon szeretjük!
A dekorációt köszönjük aButlers-nek! A helyszínt aMielebiztosította.
