Elkészül sitty-sutty, és bekapjuk, hamm!

Nagyszülők és unokák – eleve jó párost alkotnak, most azonban egy kivételes eseményre készítenek együtt egyszerű, gyors finomságokat.

Van az úgy, hogy könyvet ír valaki, ami aztán megjelenik, tartanak könyvbemutatót, amire érkeznek az újságírók és a meghívott vendégek, akiket megkínálnak az ilyenkor szinte elmaradhatatlan, ám többnyire rágós, kemény, ízetlen pogácsával is.

Könyv, a NoSalty nagyijától

Na, de mi van olyankor, amikor a saját nagymamánk a könyv egyik szerzője, és ráadásul még receptek is vannak a kötetben? Mindezt még tetézi, hogy a NoSaltyn rendszeresen jelentkezik egy bloggal, melyben ízelítőt ad a családban megesett történetekből és természetesen a főzőtudományáról is beszámol. Bizony ilyenkor valami olyasmit kell kitalálni, ami könnyen elkészíthető, egyszerűen körbekínálható, különleges, és ami a legfontosabb, még finom is.

Összedugtuk hát fejünket mi, nagyik és unokák, hogy a Nagyszülők és unokák című könyv bemutatójára kieszeljük, milyen falatkákat kínáljunk a vendégeknek. A választás a baconbe tekert aszalt szilvára a búvár sós rúdra és a sajtos csigára esett. Nem volt más hátra, beszereztük a hozzávalókat, mi több, meg is valósítottuk az ötletet, amolyan főpróbát tartottunk. A gyerekek lelkesen tekertek, szurkáltak, a kész „sünitálról” minden elfogyott, még mutatóba sem maradt – pedig kell a bemutatóra! Akkorra, ígérem, újra elkészítik!

Szívesen látunk hát mindenkit, aki a Mammut bevásárló központ Libri könyvesboltjának környékén jár szeptember 5-én délután 6 órakor, és kíváncsi a könyvünkre, na és a kis kukták tudományára! De mit beszélek! Még hogy kuktáknak titulálom őket, hiszen mindent önállóan csináltak, épp ezért sokkal inkább a főszakács címet érdemelték ki.

Mari nagyi

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

„Anélkül, hogy kritizálnám a szakmát, kijelenthetem, hogy a magyar cukrászatban...

Azt tartja, mindegy, hogy otthon sütünk-főzünk, vagy elmegyünk valahová, a lényeg a minőség, abból nem szabad engedni, már csak azért sem, mert a vendég észreveszi, ha becsapják, és akkor nem jön többet, szkeptikussá válik. Még mindig Párizst tartja a gasztronómia központjának, a díjakról pedig azt tartja: jó, ha vannak, de az ő életük a hétköznapokról és a nap mint nap betérő vendégekről szól, ezek alapozzák meg az ünnepi pillanatokat. Mihályi László cukrászmesterrel beszélgettünk.

KormosLili

További cikkek