Gyerekkoromban ritkán jártunk cukrászdába süteményért. Egyrészt anyukám mindent megcsinált otthon, másrészt meg, ha tilos nem is volt az édesség, azért igyekeztek nem elkapatni minket extracukor-fronton. Más volt a helyzet a nagyszülőkkel - mindenki tudja, hogy a nagyszülők hivatalos feladata a szülők tehermentesítése mellett az unokák elkényeztetése. Ők hordtak cukrászdába rendesen, már csak azért is, mert a nagypapám imádta a cukrászsütit, a nagymami meg pogácsában ugyan mester volt, de a habos-krémesek világa távol állt tőle.
Nyáron tehát mentünk - heti kétszer. Minden nyáron volt egy sláger, az egyik legbizarrabb a puncsfagyi-orosz krémtorta duó volt. Érteni kell ez alatt, hogy egész nyáron semmi más nem érdekelt a cukrászdában, mint a rózsaszín fagylalt és a habos fehér tortaszelet. Nem hiába volt azonban nyári szerelem - szeptemberben hűtlenül elfelejtkeztem róla. Hogy következő nyáron miért nem lobbantam lángra, nem tudom, mindenesetre az elmúlt húsz évben nem ettem orosz krémtortát. Most aztán eljött az ideje, hogy nekiálljak.
Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy mókásan hangzik pont ez előtt az ünnep előtt orosz krémtortát sütögetni, de ha ez valakinek visszatartó erő lenne, szólok: semmi köze az oroszokhoz. Az orosz krémtorta oroszi néven született a harmincas években, és ízig-vérig magyar sütemény. Nehéz ugyan elképzelni, hogy ez a kombináció még soha senkinek nem jutott eszébe korábban, de írásos emlék nincs róla, hogy az angolkrémmel megkent, tejszínhabbal bevont piskótát más is készítette volna korábban. Az angolok rakott piskótája, a triffle például nagyon hasonlít rá, de ha már a bevezetőben megemlítettük a somlói galuskát, tulajdonképpen az is egy rakott piskóta főzött vaníliakrémmel - meg még sok egyéb jóval - rétegezve.
A torta mai neve is tévedés: a budapesti Oroszi cukrászda mestere magáról nevezte el a tortát, így a torta a két háború között ezen a néven lett ismert - a korszak egyik slágerét, a "Jaj de jó a habos süteményt" akár róla is írhatták volna. Népszerűségét valószínűleg már akkor is egyszerűsége okozta, valamint az, hogy különleges cukrásztudomány nélkül is el lehetett készíteni otthon.
A nagy siker tulajdonképpen csak azért meglepő, mert az orosz krémtorta inkább a XIX. század tortáinak divatját követi - a nagy mérföldkő a Dobos-torta volt 1885-ban - a korábban divatos főzöttkrémes süteményeket egy csapásra felváltotta a vajkrémes torta. Azt senki nem tudja, hogy hol marad el az -i a sütemény nevének a végéről, de tény, hogy a háború, államosítás, és nem kifejezetten cukrászsütemény-barát ötvenes évek után egyszerűen orosz krémtorta lett belőle.
Elkészíteni nem igazán bonyolult, feltéve ha tudunk piskótát sütni, és van türelmünk angolkrémet főzni. A bele kerülő mazsola, rum és kandírozott gyümölcs mértéke fakultatív, akárcsak az, hogy mennyi tejszínhabbal dekoráljuk. Úgyhogy ha semmi különös dolgunk nincs a hétvégén, legyünk kreatívak, és készítsük el ezt a békebeli sütit úgy, ahogy a legjobban szeretjük.
