Születésünket követően az egyik első közös élmény édesanyánkkal az etetés. Az újdonsült édesanya számára a táplálás élménye megerősíti hatékonyságában, miszerint jó szülő, aki képes gondoskodni a kezében tartott apróságról.
Az újszülött gyermek látása épp annyira fejlett, hogy amikor anyja karjában fekszik szoptatás során, lássa őt. Az ismétlődő etetések során megismeri, és emlékezetében eltárolja az első és legfontosabb személy arcát magában. Ezen alkalmak így válnak különleges fontosságúvá az anya-gyermek kapcsolat kialakulásában és fejlődésében.
Olvastad már?
Top 7 cukormentes karácsonyi süti
Jelentősége a későbbiekben sem csökken
Ebből a rövid bevezetőből is láthatjuk mennyire fontos momentum az ember életében az evés, az etetés, és hogy mennyi érzelem kifejezhető általa. Ez a helyzet mit sem változik a későbbiek során. Sokunknak ismerős lehet az a bizonyos jelenetet, amikor könyörgünk gyermekünknek: „Egyet a mama kedvéért, ezt pedig a papa kedvéért”. A gyerkőc pedig már kisgyermekkorban is rafinált, pontosan tudja, mit kell mondania, tennie, hogy szüleit az ujja köré csavarja. Ilyenkor kell különösen résen lenni, hogy ne váljon az evés a gyermek számára a manipuláció eszközévé. „Persze” - kiálthatunk fel - , "könnyű azt mondani!”. Mégis azt gondolom, hogy ha néhány alapszabályt következetesen betartunk a gyermek életében, ő is alkalmazkodni fog ezekhez:
- Evés közben az egész család üljön le az asztalhoz. Nem kötelező többet ennie a gyereknek sem, mint amennyit kíván, de maradjon ott velünk, amíg mind be nem fejezzük az étkezést. Nem tagadom, nehéz feladat egy 4-5 éves számára öt percnél tovább egy helyben megmaradni, de határozott tapasztalatom, hogy tanulható.
- Evés közben nincs tévézés. Ellenkező esetben fél szemünk folyamatosan a képernyőre tapad, és az étel inkább a ruhán, mint a szájban landol.
- Ami pedig a „kívánságműsort" illeti, legkésőbb 2-3 ételnél megálljt „parancsolok”. Fontosnak tartom, hogy megkérdezzem, mit enne, de ha már döntött, akkor tartsa magát hozzá. Persze ez életkortól függően változhat, és ha az én vacsorám tetszik meg neki jobban, akkor szívesen odaadom, de figyelnünk kell, mert egy pont után már csak az evés elkerülésére megy ki a játék.
De miért is olyan fontos a közös étkezés?
Hétközben legtöbbször a vacsora az egyetlen alkalom, amikor az egész család együtt van. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy megbeszéljük, kivel mi történt aznap, mi az, ami jó volt a napunkban, mi az, ami nehézséget okozott. Vagyis odafigyelhetünk egymásra.
Az etetés, evés és a szeretetet kapcsolata nemcsak gyermekkorban, de a „felnőtt gyermek” számára is megmarad, és azután is, hogy elköltözött otthonról. Személyes tapasztalatom, de pácienseim is beszámolnak róla, hogy amikor készülnek haza, anyukájuk első kérdése az, hogy „Mit főzzek neked drágám?” Azt hiszem, nem kell hosszas magyarázkodásba bonyolódnom, hogy lássuk, az anyai kérdés mögött az odafigyelés, a gondoskodás vágya húzódik meg.
