Budapest már évek óta keresi a választ arra, hogy hol lehet igazán jó bagelt enni a fővárosban. Időről időre felmerültek nevek, akik kisebb vagy nagyobb sikerrel igyekeztek betölteni az űrt a bagelfanok szívében, de általában vagy hamar véget ért a sikertörténet, vagy csak városi legendának bizonyult az egész. Természetesen akadnak ma is pékségek, kávézóláncok ahol bagelhez juthatunk, de igazán jó, bevált, folyamatos minőséget biztosító helyből csak néhány akad a városban, és ezek egyikének sem fő profilja ez a világméretű népszerűségnek örvendő péksütemény.
Az egész egy szóbeszéddel kezdődött, majd egy olyan imázs-videóval, amitől az embernek összefut a nyál a szájában és már húzza is a cipőjét, miközben fejben az útvonalat tervezi. A Budapest Bageles srácok csendben költöztek be a Kecskeméti utcai Atelier falai közé, de azért hagytak néhány „morzsát”, hogy könnyű legyen megtalálni őket.
A bátrabbaknak még fenntartanak a teraszon néhány asztalt, így ha valakit nem rettent a kissé hűvös időjárás, az még kiélvezheti az utolsó napsütéses őszi napokat és az utca életét figyelve fogyaszthatja el a bagelét. Mi inkább a benti asztalokra szavazunk, társaságul pedig egy rendkívül szimpatikus kutyust kapunk, aki a mellettünk lévő bőrkanapén szunyókált. Sajnos sikerült olyan hamar ellátogatnunk hozzájuk, hogy étel- és itallappal még nem tudnak szolgálni, de igyekeznek szóban pótolni ezt a hiányosságot. Egyébként a menüt végigböngészhetjük a falakon található táblák segítségével is, így aki jobban szereti olvasni a kínálatot, annak addig ezzel a megoldással kell beérnie.
A választásunk egy spenótos, buggyantott tojásos, illetve egy lazacos összeállításra esett. A várakozás kellemesen telik, az Atelier tökéletes reggeliző helyszín, barátságos hangulatú, a barna bőrkanapék hívogatóak, és ha nem siettetnének a napi teendők, akkor akár egy délutánt is szívesen eltöltenénk bennük. Mire azonban eljutnánk addig, hogy szervezni kezdjük a szabad délutánt, meg is érkeznek a szendvicsek. Azt első látásra megállapíthatjuk, hogy a feltétek mennyiségének tekintetében nem lehet okunk panaszra, az első falat után pedig már tudjuk, hogy külön élvezet lesz kézzel-lábbal elfogyasztani a reggelinket.
Az először főzött, majd sütött bagelek megfelelnek a követelményeknek, frissek, kellően ropogósak, és bőven van bennük 'anyag'. A lazac friss, az alatta található krémsajt pedig lágy és tökéletes párost alkot a hallal, a rukkolával és a kapribogyóval.. Erre mondjuk azt, hogy egyszerű, de nagyszerű, nem is kell ennél több. A spenót egy hangyányit jellegtelen volt, a buggyantott tojás viszont tökéletes. Arról már nem is beszélve, hogy a ráreszelt sajt valódi parmezán volt, amiért külön plusz pont jár. A kiszökött daraboknak sem kegyelmezünk, végül a bagelekből csak pár morzsányi emlék marad.
Nos, minket meggyőztek, a budapesti bagelben van jövő! Irány a Kecskeméti utca!
