Tavaly ősszel indítottuk el az anorexia nervosa betegséggel foglalkozó sorozatunkat, amelyben megismerhettétek az anorexiával él fiatal nő, Szandra életét, illetve körbejártuk a betegség pszichés hátterét is. Ebben a cikkben megnézzük, hogy megelőzhető-e ennek a betegségnek a kialakulása.
A statisztikák szerint az evészavarosok körülbelül fele gyógyul meg, a többiek tünetei részben javulhatnak, enyhülhetnek, de egyes tünetek hosszabb távon is megmaradnak, és vannak, akik sosem gyógyulnak meg. És sajnos olyanok is vannak, akik belehalnak a betegségbe. Léteznek persze olyan tényezők, amelyek súlyosbítják a betegséget, de láthatjuk, nem túl fényes a prognózis.
A korábbi cikkeimben bemutattuk, hogy a betegség nem csak az anorexiával élőt, de közvetlen környezetét, családját is negatívan érinti.
A megelőzés érdekében természetesen az lenne a legideálisabb helyzet, ha minden kockázati faktor megszüntethető lenne: a társadalmi nyomás a karcsúság felé, a média ez ügyben tett kommunikációja (kit és milyen kontextusban jelentet meg), a családi problémák kiküszöbölése és a kamaszkorral járó nehézségek.
Érezhető, hogy a fentiek megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen feladat, de ha már ezt nem tudjuk megtenni, akkor az mindenképpen fontos lenne, hogy legalább az információ átadása, tisztázása, korrigálása megtörténjen. Hogy az a korcsoport, akik a leginkább veszélyeztetettek – kamaszok és fiatal felnőttek – megismerjék az evészavarok természetét, hogy felismerjék, ha ők maguk is érintetté váltak. Továbbá fontos, hogy a környezet is ismerje a betegség tüneteit és lehetséges okait, hogy ne csak az érintettek tudják, hova lehet fordulni segítségért.
Ebben a tömegtájékoztatásban pedig a médiának nagy szerepe van. Ezért is tartom rendkívül fontosnak, hogy egy étkezéssel, diétával foglalkozó oldal vállalja fel ennek a problémának a kommunikálását, a tájékoztatást.
Zárszóként álljon itt dr. Túry Ferenc szakmai kézikönyvében szereplő „tízparancsolat”, melyet Slade angol professzor fogalmazott meg a szülőknek azzal a céllal, hogy gyermeküknél ne alakulhasson ki evészavar:
- Ne kövess el testi bántalmazást!
- Ne kövess el szexuális visszaélést!
- Ne csinálj nagy ügyet az ételből vagy az evésből!
- Ne csinálj nagy ügyet a testsúlyból és az alakból!
- Mutass szeretetet gyermekednek anélkül, hogy túlságosan óvó vagy túlkontrolláló lennél!
- Ne állíts teljesíthetetlen mércét gyermeked elé!
- Ne ragaszkodj mindig a tökéletes viselkedéshez!
- Inkább a jelenben elért kis eredményeket jutalmazd, s ne a jövőbeli nagy célokat hangsúlyozd!
- Bátorítsd gyermeked függetlenedését!
- Bátorítsd gyermekedet, hogy legyen társasága és keressen kapcsolatot más gyermekekkel!
Persze, érezhetjük úgy is, hogy annak ellenére, hogy szülőként betartjuk a fenti pontokat, akkor sem tudjuk teljességgel kizárni a betegség kialakulását, hiszen számos egyéb faktorra nincs befolyásunk. Ez természetesen igaz, de szülőként megnyugodhatunk, hogy mi megtettünk mindent a gyermekünk egészséges érzelmi fejlődéséért. Annak érdekében pedig, hogy a segítség időben érkezhessen, vegyük észre, ha gyermekünk nem érzi jól magát a bőrében, beszélgessünk sokat vele, töltsünk vele minőségi időt és ha ő kamaszként mindettől elzárkózik, csak legyünk jelen mellette támogatólag, ha bármikor szüksége lenne ránk
Ezeket olvastad már?
Élet anorexiával - árulkodó jelek. Mit tegyünk, ha gyanút fogtunk?
Az anorexia nervosa egy lassan kialakuló betegség - ezekre tünetekre a kellene odafigyelnie a beteg környezetében élőknek, hogy még időben felismerésre kerüljön.
Peer Krisztina pszichológus
5 mondat, amit soha ne mondj egy fogyókúrázónak!
A sikeres fogyókúrát nagy mértékben segíti a támogató környezet. Ugyanakkor egyes megjegyzések alá is áshatják a motivációnkat.
Peer Krisztina pszichológus
"Neked ez úgysem fog sikerülni!" - avagy jóakaróink kedvenc mondatai
Ha rászántuk magunkat az életmódváltásra, nagyon fontos, hogy a környezetünk támogató legyen. Ez persze nincs mindig így, sajnos gyakran találkozunk lekicsinylő mondatokkal.
Peer Krisztina pszichológus
A család szerepe az evészavarok kialakulásában
Ha anorexiával élő beteg van a családunkban, akkor a gyógyulás érdekben nem elég csak vele foglalkozni. A családnak is be kell szállnia a terápiába.
Peer Krisztina pszichológus
