Azt nem állítom, hogy az iskolában szerettem meg a főzést, de ott is sok mindent megtanultam. Sütöttünk pogácsát és sós rudat, főztünk levest magunk ültette, kapálta zöldségből – hát igen, Micsurin-kertnek hívták, ahol gondoztuk a növényeket, de hogyan másképp hívhatták volna akkoriban. (A fiatalok kedvéért: Micsurin orosz-szovjet biológus, növénynemesítő volt.) Pedig a háztartástan tanítása nem szovjet mintán alapult, hanem még az 1910-es években vettük át a svédektől. Az ő oktatási rendszerükben slöjdnek nevezett tantárgy magában foglalta a kézügyesség-fejlesztést (barkácsolás, mintázás), a hemkunskap pedig a háztartástant. Ezen belül volt hímzés- és főzésoktatás és „háztartás-menedzselési” alapismeret. Miért is írom mindezt múlt időben? Mert nálunk sajnos már az 1950-es években kikopott az ilyesfélék tanítása, de nem úgy a svédeknél, és az oktatás mintaképének tartott finneknél.
Kati barátnőmnek, aki régóta Svédországban él, mindkét fia gyakran és kiválóan főz. De nem is ez a különleges, inkább az, hogy mennyire magától értetődő a fiatal családokban, hogy az készíti a vacsorát, aki éppen ráér. Az, hogy fiúk-lányok megtanulnak fúrni-faragni és főzni-takarítani, a családon belüli egyenlő munkamegosztásnak is az alapja. Hasonló a finn szisztéma is, hiszen a háztartási ismeretek tankönyvben a receptek mellett a főzési fortélyok, praktikák leírása is megtalálható, de az élelmiszerek tárolásával, a tejtermékek és húsféleségek megkülönböztetésével is megismerkednek a nebulók.
{ SZAVAZAS }
A gyakorlatot jól felszerelt iskolai konyhában szerzik meg, ahol elsajátítják a konyhai eszközök, gépek helyes használatát is. De svédeknél-finneknél a háztartástan a bevásárlással kezdődik. Az élelmiszerboltokban figyelnek a termék árára, összetételére, majd megtanulják, hogyan kell összeállítani egy napi étrendet, hogy abban elegendő vitamin, ásványi anyag legyen, és megfelelő arányban szerepeljen benne szénhidrát, zsír és fehérje.
A háztartástanba beletartozik a takarítás és a vegyszerek és használatuk ismerete. Vajon hányan tudnák a magyar fiatalok közül felsorolni, milyen sorrendben kell egy nagytakarítást végigcsinálni? És végül, de nem utolsósorban azt is elsajátítják, hogyan kell gazdálkodni a megkeresett pénzből, családi költségvetést állítanak össze.
A többi országról nincsenek ismereteim, de gyerekeknek szóló francia és német szakácskönyveket magam is tanulmányozhattam, amiben sok képpel, rövid leírással egyszerű, könnyen elkészíthető receptek segítik a főzés megszerettetését a gyerekekkel. Ha már itthon nincsenek jól felszerelt iskolai konyhák, legalább mi nagyszülők szánjunk arra időt, hogy unokáinkkal közösen főzőcskézzünk, sütögessünk, hogy természetes és örömteli foglalatossággá váljon számukra az ételek elkészítése és elfogyasztása.
A nyári szünetben biztos kínálkozik erre alkalom – és tettre kész unoka is. Indulhat a nyári, nagyis főzőtanfolyam!
Mari nagyi
