Csipet-csapat
Az indulást csütörtökre terveztük, mert már aznap megnyitotta kapuit a „Tekerj a tóra” szlogenű fesztivál. Habár mi nem tekertünk le – ahhoz túl lusták, öregek és kényelmesek vagyunk –, de levitettük magunkat egy kisbusszal, amit megtöltöttünk egy seregnyi emberrel, és jó pár biciklivel. Biztos, ami biztos, gondoltuk, nem baj, ha van velünk egy pár kétkerekű. Jó lesz hajnalban, amikor megpróbálunk hazajutni kis weekend-házunkhoz. Na erről annyit, hogy mindenhol őrök ügyelték, hogy véletlenül se biciklizzenek az emberek ittasan. Ami valahol érthető, de valljuk be, egy fesztiválnak, aminek ez a mottója, ott vajon hány józan emberrel találkozunk?
Mit csinált a gyerek Balaton Soundon? >
Fogasház
Tehát csütörtök estére sikerült lejutnunk, izgatottan leültünk a teraszunkra, majd egy rövid helybeigazítás és ágyleosztás után, bele is csaptunk a lecsóba, azaz a hamburgerbe!
Aznapra ugyanis nem terveztük, hogy bulizunk. Egy laza kis összeröffenésre, sütögetésre, alapozásra voltunk hangolódva. Már jó előre megvásároltunk mindent, befűszereztük a húsokat,előkészítettük amit kell. Persze ehettünk volna akárhol, hiszen valljuk be, Nógrád nem egy drága hely, de nincs is jobb, mint a családdal és barátokkal „sütkérezni”, főleg ha ennyi tehetséges ember vesz minket körül. A csipet-csapat 40%-a amúgy is imád főzni – azért bevallom, nem bántam, hogy aznap nem nekem kellett tüsténkednem. A hálás feladatot unokabátyám, Dns, magára vállalta.
Így sültek a burgerek – A kép persze nem lett tökéletes, de ezt most nézzétek el nekünk!
Miután fejenként elpusztítottunk két-két óriási burgert, úgy döntöttünk, mégis nekivágunk a fesztiválnak, ha a kempingig nem is jutunk el – ami a tótól még vagy 15 percnyi gyaloglást jelent –, azért a tóra lenéztünk, hiszen a vízi színpad 23 óráig örömmel várta a fesztiválozókat. Igen ám, de a séta sajnos már nem sokat segített, beállt a „kajakóma”. Nem tudtunk ellene mit tenni. Egy darabig próbálkoztunk az éjszakai élettel, de aztán beláttuk, semmi másra nem vágyunk annyira, mint egy pihe-puha ágyikóra – már akinek jutott…
Bánki-tó – Vízi színpad
A másnapot a strandon töltöttük, ránk fért a pihenés. Megbeszéltük, amikor hazaértünk, feldobunk egy gulyást vacsira, de úgy kiszívott a nap és a víz, hogy értelmes tevékenységekre aznap már nem voltunk kaphatóak, így jobb híján, kaja nélkül kezdtünk bele az éjszakába. Az este végül igencsak jól sikerült. Én nem, de barátaim – elmondásuk szerint – jókat falatoztak a fesztiválon. Ár–érték arányban sem lehetett az ételek ellen kifogás. A vegáktól, a gluténérzékeny barátaimig, mindenkinek jutott néhány remek falat a buliban. Chilis bab, sült zöldségek és még számtalanféle remek fogás várta a kiéhezett fesztiválozókat.
Reggel már korán a hasamra sütött a nap, mert időközben a házból sátorba kényszerültem – a folyton bővülő baráti csapat miatt. De nem bántam, hisz így újra csobbanhattam a kellemesen hűs tóban. De még mindig csak szombat volt. Mintha hetek óta ott lettünk volna. A pihenős nyaralásunk kezdett teljesen lemeríteni. A napok óta halogatott gulyást azonban nem húzhattuk tovább, hát nekiálltunk. Megígértem, hogy aznap én főzök, de igazából inkább csak vezényeltem. Az eredmény minden esetre így is tökéletes lett. Így utólag is hála Dns-nek, és a kis zöldségpucoló csapatnak!
Tudtuk, nem ehetünk sokat – az előtte lévő napokból kiindulva –, de nem tudtam megállni, hogy ne szedjek a levesből minimum kétszer. Így azok, akik legalább annyira mohók voltak, mint én, végül 11 körül már szundikáltak, ideiglenes otthonaikban.
Okos étkezés a fesztiválokon >>
Táncoktatás előtt jólesik a rántotta
Másnap délben még lenéztem a fesztiválra, de már csak néhány, rántottát és virslit reggeliző és/vagy földön heverésző fesztiválarcra találtam.
