Szilvalekváros-tepertős kiflik

Rendezgettük a lakást, és a férjem talált egy öreg szakácskönyvet, ami még a dédnagymamáé volt. Eredetileg 1891-ben adták ki először, ez a kiadás 1939-ben látott napvilágot. A könyv borítója nem volt meg, a címét sem tudom (a kiadását is onnan, hogy valamelyik lapon szerepelt), és ha jól vettem ki a dolgot, szakácstanulóknak készíthették, mert napi és heti menü feladatokat kaptak, illetve írtak le benne. Két napig ki sem bújtam a könyvből, csak olvastam és jegyzeteltem a nekem tetsző recepteket. Jó ideig nem lesz gondom arra, hogy a fejemet törjem, mit is főzzek. Ott találtam ezt a receptet, és azonnal tudtam, ezt készítem el először. A végzet úgy hozta, hogy pont előző nap hoztam a piacról friss kacsahájat, és sütöttem belőle tepertőt, valamint éppen bekukkantottam a polcaimra a lekvárok közé, és tapasztaltam, hogy több üveg szilvalekvár ül ott, várva, hogy elfogyasszák.