Mátyus István marosvásárhelyi orvosdoktor minden kerti vetemények királynőjének nevezte a káposztát 1787-ben. Bizony, tudott valamit... Manapság is kedveljük frissen, savanyítva, dinsztelve, önálló ételként, töltve vagy salátának. Ha karalábé, karfiol, kelbimbó, brokkoli kerül az asztalra, akkor is a káposzta ősének valamelyik leszármazottjával van dolgunk.
Mindegyikükre igaz, hogy sok vitamint, ásványi sót és olyan, az egészséget megőrző, elősegítő anyagot tartalmaznak, melynek jótékony hatását már eleink is jól ismerték.
Igaz, hogy a mostanság ismert káposztaféléket őseink nem laboratóriumi lombikokban kotyvasztották össze, ám ilyen formájukban a természetben nem léteztek soha. Valamennyien egyetlen vad őstől származnak, a vad káposztától, amelynek leginkább a repcéhez van köze. Ezt a vad formát is mi emberek alakítottuk át az évszázadok során. Hatalmasra duzzasztottuk a föld feletti szárát, hogy karalábé legyen belőle vagy óriási virágot növesztettünk szára tetejére, hogy brokkoliként kedvelhessük. Addig kereszteztük, amíg levelei hónaljában a nagy káposztafejhez hasonló, fogyasztható apró rügyek fejlődtek ki, a kelbimbó. Udo Pollmer német élelmiszer-kémikus szerint, ha nem egy hosszú évekig tartó nemesítésről, hanem a mai géntechnikáról lenne szó, ezen növények legízletesebb részeit „rákos daganatnak” pocskondiáznánk.
A növények összetevőit is átalakítottuk, főleg azokat az anyagokat, melyek távol tartják maguktól a kártevőket, legalábbis annyira, hogy az emberekre kevésbé legyenek károsak.
A káposztaféléket – joggal – a természet patikájának nevezhetjük, és éppen ezek a kultúrnövények jól példázzák azt a folyamatot, melynek eredményeként megszületett a nutraceutical fogalma. A táplálkozás (nutricion) és a gyógyszer (pharmaceutical) kifejezésből alakult ki ez az elnevezés, ami másképp megfogalmazva azt jelenti, „az egészséget enni is lehet”. Vagyis, az étkezéstől ne csak jól lakjunk, hanem gyógyuljunk is meg. Az ehhez szükséges eszköz pedig korunkban a modern nemesítés, a géntechnika. Vagyis káposztaféléink továbbra is az orvostudomány érdeklődésének középpontjában állnak.
A brokkolit daganatblokkolónak nevezik, angol tudósok a szuperbrokkoli, a „gyógyzöldség” kifejlesztésén dolgoznak. Egy szicíliai rokon vadnövénnyel keresztezve állítólag olyan vegyület sokszorozódik meg benne, amely egy bizonyos enzim képződését támogatja, amely a sejteket megvédi a rákos daganatok képződésétől. Bécsi kutatók a kelbimbóban található szinigrinre esküsznek, mely a bélrák ellen hatásos. Azokat a fajtákat kívánják céltudatosan termeszteni, melyek a védőanyagokból bőséges mennyiséget tartalmaznak. Azonban kérdéses, hogy az íze eltalálná-e a fogyasztók ízlését, mivel a szinigrinnek igen „erős” az aromája.
A géntechnika eszközeivel tehát tovább folyik a nemesítés, ám még jó időbe telik, amíg az ilyesfajta növények elfoglalhatják a piacokat. Ha őszinte vagyok, legszívesebben Mikes Kelemennel tartanék: „... a híres rómaiak, nem tudom mi okból, az orvos doktorokat a városból kitiltották, és kétszáz esztendeig csak a káposztával gyógyítottak mindenféle betegeket.” (Törökországi levelek, Rodostó, 1724. szeptember 15.) Mindenesetre, itt lehet válogatni a finomabbnál finomabb, káposztából készült ételek közül!
Még több káposztás recept itt!
