Sárdi Danival ezúttal az élesztőt övező mítoszokkal számolunk le, illetve tuti tippeket kapunk, hogyan kell házi kenyeret sütni, kenyérsütő gép nélkül!
Élesztő minden esetre
Porélesztő mindig legyen otthon. Tapasztalatból mondom, ha egy nemzeti ünnepen minden nagyobb bolt bezár és a kisbolt pedig félősen rendeli a pékárut, kenyér nélkül maradhat a család, ami, lássuk be, elég kellemetlen tud lenni. Ha pedig van otthon (a nyaralóban) egy csomag porélesztő, máris más a helyzet, hiszen egy kis liszttel kenyeret tudunk sütni. De télen is, sőt bármikor is jól jöhet, mivel a saját sütésű kenyér sokkal finomabb és adalékanyag-mentesebb, mint a bolti.
Na, de hogyan?
A porélesztőt ugyanúgy használhatjuk, mint a hagyományosat, leszámítva, hogy nem kell felfuttatni. Általában a csomagoláson fel van tüntetve, hogy az adott csomag mennyi liszthez tegyük. Én a 7 grammos csomagot fél kiló liszthez szoktam használni, de úgy vettem észre, hogy lehet a mennyiségeket kissé rugalmasan kezelni. Érdemes az adott recept előírásait betartani. A hagyományos élesztővel szemben a porélesztő előnye, hogy sokáig eltartható. Míg előbbi pár hétig áll el és csak a hűtőben, utóbbit akár évekig tarthatjuk a polcon. Én mindkettőt használom, van olyan receptem, ami egyikkel, van olyan, ami másikkal vált be.
Megkerestük a legjobb pékárukat >>
Dagasztás nélküli kenyér
Hangsúlyozom, hogy ez nem saját fejlesztésű receptem, készíteni viszont gyakran szoktam, mert finom és egyszerű. Aki valaha szeretne kenyeret sütni és nem kenyérsütő géppel, annak ezt a receptet mindenképpen ki kell próbálnia (igaz félő, hogy utána a bonyolultabbaknak nem lesz kedve nekiállni).
Olvasd el Petra cikkét az otthoni kenyérsütésről >>
- Vegyünk 6 és fél bögre lisztet (ez gyakorlatilag majdnem egy kiló liszt, ami marad belőle, az éppen elég lesz majd a lisztezéshez).
- Egy másik edénybe tegyünk 3 bögre meleg vizet, keverjünk el benne másfél evőkanál porélesztőt és ugyanennyi sót. Öntsük a keveréket a lisztre és fakanállal keverjük össze, de nem kell túlzásba esni. Arra törekedjünk, hogy nagyjából egynemű legyen a keverékünk (maximum egy-másfél percig keverjük).
- Tegyük lefedve meleg helyre, legalább 3 órára, de 4, 5 óra még jobb, szóval keljen meg a tészta alaposan. A tésztánk ragadós lesz, ne ijedjünk meg.
- Lisztezzük és szakítsuk háromfelé, formáljunk kis cipókat és hagyjuk még kelni háromnegyed órát. Közben a sütőnket melegítsük elő 240 fokra (vagyis maximumra), úgy, hogy a sütő aljába helyezünk egy fémtepsit (ebbe majd vizet fogunk önteni) és egy másik tepsit is (erre fogjuk tenni a kenyeret).
- A megkelt cipókat vágjuk be, lisztezzük meg a tetejüket egy kicsit és ügyesen tegyük be a sütőbe a forró tepsire (elvileg a három cipónak pont el kell férnie), öntsünk egy pohár vizet az alsó tepsibe és zárjuk be a sütőt. Hagyjuk maximumon, és süssük fél óránál többet. Ne ijedjünk meg, a héja legyen sötétbarna, reméljük, belül is jól átsült. Vegyük ki és konyharuhával takarjuk le, amíg kicsit meghűl.
Kiderült, hogy a zsír nem konyhai mumus >>
Végre megtudtuk, hogyan használhatjuk a csicseriborsót >>
A rovat korábbi cikkeiért ide kattints >>
