Úgy fest, a borsszórók/-őrlők az éttermek kivert kutyái - velük senki nem foglalkozik, senki se tisztogatja vagy ápolja őket. A dolog egyébként logikus: gondolj csak bele, egy borsszóró sokkal jellemzőbben marad ki a takarítási repertoárból, mint egy étterem WC-je, edényei vagy asztallapja, amit egy-egy vendég után futtában áttöröl minden valamirevaló pincér. A borsszórók viszont kicsik, mindenhol jelen vannak, mégsem gondol rájuk senki.
Amerikai tudósok is erre jutottak: 3 állam 12 vendéglátó egységét vizsgálták meg, minden asztalon található éttermi eszközt begyűjtöttek, és kielemezték, mit találnak rajtuk. A borsőrlők/-szórók voltak a legnagyobb baciforrások. Sőt, ami érdekes, hogy nem csak kívül, hanem az eszköz belsejében is találtak kórokozót!
Tudtad?
A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket. Ennek megfelelően különböző az ízük, és különböző a fűszer feldolgozásának módszere is.
Miért pont a bors?
Hogy mi ennek az oka, és miért nem mondjuk a sószóró volt a legkoszosabb?
Az ok állítólag annyi, hogy a kórokozók, leginkább az E. coli bacilus jobban szeret növény alapú táptalajban tenyészni, mint mondjuk a sóban, a bors pedig ugye egy trópusi cserje (a Piper nigrum) fűszerbogyója.
Szóval legközelebb, ha borsozni támad kedved, legyen szemed előtt - a szóró talán még a WC-kefénél is több kórokozót rejt. Vagy csak legyints rá, egyszer élünk!
Ezt láttad már az ízHUSZÁR-magazinon?
7 hidegrázósan bizarr karácsonyi fogás a világ minden tájáról
