A sárgaborsó-főzelékbe hajlamosak vagyunk belelustulni. Olyan ez, mint bármilyen más főzelék: megvan a családi recept, és már automatikusan vesszük elő az alapanyagokat, gyorsan összedobjuk az ételt, és a szintén megszokott feltétekkel tálaljuk. Szerintem pedig érdemes egy kicsit megállni, körbenézni, és elgondolkozni, mit is változtathatnánk a megszokotton, hátha attól jobb lesz.
12 fotó
A főzelék ugyan speciálisan magyar étel, mégis találhatunk hasonlókat szerte a világban. Az angol nyelvű Wikipedia szerint a főzelék egy speciális magyar étel, amely zöldségből készül, sűrűbb mint egy leves, de hígabb, mint egy pörkölt vagy ragu, és jellemzően rántással vagy habarással sűrítik. Na pont ezt tényleg nem találjuk meg máshol, de az indiaiak dal-ja azért hasonló állagú, és általában hüvelyesekből készítik. A vegetáriánusok remek fehérjeforrásként fogyasztják, hiszen a hüvelyesek általában magas fehérjetartalommal bírnak, és gyakorlatilag zsír nélkül készíthetők. A tejszínes spenótlevelek az angolszász konyhában, vagy a creamed corn, azaz a tejszínnel krémesített kukorica is emlékeztethet a főzelékre.
Ez utóbbi távoli rokonok közös tulajdonsága, hogy egyiket sem sűrítik rántással vagy habarással. Szerintem a hüvelyesek esetében ettől mi is eltekinthetünk, ha főzeléket készítünk, hiszen a magas keményítőtartalom megkönnyíti az étel sűrítését – önmagával. Ezért nem is kell nagyon áztatni (erről egyébként itt is lehet olvasni, más szempontokat is figyelembe véve), hanem inkább szárazan feltenni főni, majd egy részét a főzés végén szétnyomkodni vagy turmixolni. Ez egy változtatás a magyaros főzelékhez képest.
Egy másik lehet a tejszínnel vagy más tejtermékkel, például tejföllel vagy joghurttal való gazdagítás, de semmiképpen nem liszt hozzáadásával, vagyis habarással. Egyszerűen csak krémesebbé tesszük az ételt, és ez a hüvelyeseknél különösen jól működik.
És még egy, nagyon fontos változtatás az alapanyagok variálása. Az alap alapanyag persze marad, vagyis esetünkben a sárgaborsó. De kiegészíthetjük édesburgonyával vagy sütőtökkel, sőt, kísérletezhetünk répával, zellerrel, akár gesztenyével is. Bátrabban is fűszerezhetünk: a sárgaborsóhoz nagyon jól illik a zsálya és a kakukkfű is. A borsikafű és a csombor sem utolsó, ahogy a majoranna és rozmaring sem, a babérlevél pedig a magyar változatban is előfordul néha. A már említett indiai verzió római köményt és koriandermagot használ, de a sima kömény és a szerecsendió is belefér. Ha merészebbek vagyunk, a mentát, a szegfűszeget és a szegfűborsot is bevethetjük - de ezt már tényleg nagy ínyenceknek ajánlom, mert a magyar ízérzékelés ezeket inkább az édes ételekhez társítja. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a főzés kicsit arról is szól, hogy megpróbáljuk kinyitni a világot, gazdagítani a konyhai repertoárunkat, és még az is lehet, hogy valami jóval hoz össze minket a sors. Vagy a NoSalty!
