A frissen sült kenyér illatában valami otthonos, megnyugtató – és valljuk be, kevés dolog vetekszik azzal, amikor belevágunk egy ropogós héjú, frissen sült kovászos cipóba, hogy elérjük a puha belső részt. Ehhez hasonló élmény, amikor egy friss croissant-ba harapunk. A vajas tészta aranybarna külseje finom morzsákra omlik, miközben a belseje rétegről rétegre válik szét, és olvad el a szánkban.
A baj csak az, hogy ezek a házi vagy kézműves péksütemények nem tartalmaznak tartósítószert. Ez önmagában megnyugtató, ám így sokkal gyorsabban veszítenek a frissességükből, mint a bolti, ipari pékáruk. Egy croissant csupán egy napig tökéletes, egy bagett legfeljebb kettőig, egy kovászos kenyér pedig három napig őrzi meg a legjobb formáját. Ezután nem romlik meg, de elveszíti az élvezetet adó textúrát – megkeményedik, kiszárad, és már nincs is annyira kedvünk belevágni.
A jó hír az, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a péksüteményeknek a kukában kell végezniük: van rá mód, hogy új életet leheljünk beléjük. Ezt vallja Aran Goyoaga, pék és a The Art of Gluten-Free Bread című könyv szerzője is. Bár könyve elsősorban a gluténmentes sütésről szól, a benne leírt praktikák bármilyen kenyérre és péksüteményre alkalmazhatók. A titok mindössze ennyi: a nedvesség és a hő megfelelő kombinációja.
Hogyan frissítsünk fel egy egész vagy fél cipót?
Tegyük fel, hogy egy fél kovászos kenyeret már elmajszoltunk, és a másik felét másnap egy tányér gőzölgő leves mellé szeretnénk felszolgálni. Semmi ok arra, hogy morzsává vagy krutonná alakítsuk – vagy rosszabb esetben kidobjuk.
Aran Goyoaga trükkje egyszerű, de zseniális: tartsuk a kenyeret hideg víz alá nagyjából tíz másodpercig, hogy a héja teljesen átnedvesedjen, majd tegyük 175 °C-ra (350 °F) előmelegített sütőbe körülbelül tíz percre.
Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy vizet engedünk a kenyérre, ez a lépés a kulcs. A víz visszaadja a kenyér elveszett nedvességét, miközben megakadályozza, hogy a héj megégjen a sütőben. A pára lassan beszivárog a kenyér belsejébe, a keményítőmolekulák pedig újra megduzzadnak és megpuhulnak. Az eredmény? Kívül ropogós héj, belül lágy, szaftos bél – pont, mint amikor először vágtuk fel.
Receptajánló:
Hogyan élesszük fel a szeletelt kenyeret?
A legtöbben a pirítót vetik be, ha néhány szelet kenyeret szeretnének „életre kelteni”. Ez valamennyire működik, de az egyetlen, ami ilyenkor történik, hogy a szelet kiszárad és forró lesz – a frissesség azonban elmarad. Goyoaga ehelyett azt javasolja, hogy enyhén permetezzük be a szeleteket vízzel (akár egy kis szórófejes flakonnal), majd tegyük őket egy öntöttvas serpenyőbe, és mindkét oldalukat pirítsuk meg közepes lángon. Így a kenyér kívül finoman ropogós lesz, belül pedig megőrzi a puhaságát és friss illatát.
Hogyan frissítsünk fel croissant-t?
Bár nehéz elképzelni, hogy valaki ne enné meg azonnal az összes croissant-t, amit hazavisz, néha mégis marad pár darab. Jó hír, hogy ezeket is visszahozhatjuk az életbe – ugyanazzal az elvvel: nedvesség és hő.
A legegyszerűbb módszer, ha a croissant-t finoman bepermetezzük vízzel, majd 180 °C-os sütőben 8 percig sütjük. De ha nincs időnk előmelegíteni a sütőt, a mikrohullámú sütő is segíthet. Csomagoljuk be a croissant-t egy nedves papírtörlőbe, és melegítsük 30 másodperctől 1 percig, amíg át nem langyosodik.
Elsőre ez talán meglepő lehet, hiszen a mikróban melegített kenyér általában csak rövid ideig puha, utána viszont még keményebb lesz. A különbség itt is a nedvességben rejlik. A mikró ugyanis a vízmolekulákat melegíti fel nagyon gyorsan, ez pedig újra zselésíti a tésztában lévő keményítőt, ami visszaadja a puhaságot és a szaftosságot.
Ráadásul a croissant-ban lévő zsírok és cukrok szobahőmérsékleten megszilárdulnak – ez az oka annak, hogy a másnapi sütemény „viaszosnak” tűnik. A melegítés során ezek a zsírok és cukrok ismét megolvadnak, a gőz pedig átjárja a tésztát, így a croissant újra omlós, illatos és szinte frissen sütött hatású lesz.
Legközelebb, ha marad egy darabka kenyér, bagett vagy croissant, ne dobjuk ki!
Pár csepp víz és néhány perc sütős vagy mikrós melegítés elég ahhoz, hogy újra elővarázsoljuk azt az ízt és illatot, amit csak a frissen sült pékáru tud adni.
