Hát persze, hogy a kása, pontosabban a puliszka. Ezt főztem, illetve sütöttem most én is, de stílszerűen kerestem hozzá egy régi magyar receptet a Dunántúli szakácskönyvből. Itt a dödölle és a lisztes gánca mellett szerepel a puliszka, jól demonstrálva a húsmentes, laktató, szegényebb konyhákra jellemző ételek sorát.
A puliszka megnevezés alapvetően kukoricakását takar, de mint régi magyar ételnek, amelyet írásos szövegekben már az 1600-as években is említenek, sokféle változata létezik. Éppen hagyományossága miatt minden szakács és szakácskönyv a saját verzióját tartja az eredetinek, kizárólagosnak, igazinak, épp úgy, mint a csirkepörkölt, gulyásleves vagy szilvás gombóc esetében.
A Dunántúli szakácskönyv és Alsószopori Nagy Ferencné verziója például ilyen:
„Félliter kukoriclisztet egy lábasban tüzön addig hevitünk folytonos kavarás mellett, míg oly forró lesz, hogy kezünkre téve keveset belőle, az alig állja el. Ekkor forró sós vizzel annyira föleresztjük, hogy összeálljon. Majd egy formát megzsirozunk és a puliszkatésztából zsiros kanállal egy sort teszünk a formába ugy, hogy egy-egy kanálfejjel kiveszünk a tésztából és az csuszaalakban leválik arról, erre rájön jó turóból egy sor, ujra tészta, de mindig zsiros kanállal egyenkint szakasztva bele a csuszát, erre ismét egy sor turó jön, míg megtellik a forma. Akkor betesszük a sütőbe és ha rövid fél óráig bent van, tálra boritjuk. Sok férfinak kedvelt tésztása.”
Elvileg az utolsó mondatnak minden jóérzésű háziasszonyt meg kell győznie arról, hogy azonnal lássanak hozzá a puliszkagyártáshoz, még akkor is, ha ehhez szükségszerűen meg kell égetni a kezünket. Ez a részlet, hogy a bőrünkkel ellenőrizzük a dara hőfokát, és ha már nem bírjuk az égetést, akkor jó, annyira bizarrnak tűnt, de persze nem tudtam neki ellenállni, hogy így készítsem én is.
Nagyon finom ez a túrós puliszka, kevés szalonnával és tejföllel megtoldva tökéletes ebédnek való. Bár ez nem az a fajta, amit ráönthetnénk bárki hasára, de ha a kézégetés nem volt elég a főzés során, megpróbálkozhatunk vele. Azért csak óvatosan.
