Mindenekelőtt előkerestem a régi talkedlireceptet. Az elkészítésével már nem lesz gond, de a nevével meggyűlt a bajom, mert persze azonnal megkérdezték unokáim, hogy miért hívják talkedlinak/tarkedlinak, pláne meg cseh pimasznak.
Talkedli Veres Maritól recept
A múltkor a fánkkal jártam így, hiába, mindig adnak feladatot a kíváncsiskodó gyerekek! Kis jóakarattal a talkedli amolyan mini változata a fánknak, hiszen élesztő szükségeltetik hozzá és keleszteni kell. Ahogyan a talkedlisütő, úgy a recept is családi örökség, és cseh pimasz néven hagyományozódott rám. De hogy miért pimasz, nem tudnám megmondani, mert egyik szinonimája sem visz közelebb a megoldáshoz, hiszen miért lenne a talkedli arcátlan vagy orcátlan, pofátlan, szemtelen, esetleg polgárpukkasztó?
Már maga a talkedli vagy más helyeken tarkedli szó sem cseh, hanem német eredetű (a nokedli is ebbe a körbe tartozik), és valószínű, hogy osztrák közvetítéssel került a cseh, illetve a magyar nyelvbe. Igaz, az eredeti Dalken jelentése fajankó, mamlasz, ostoba fecsegés, locsogás, tahó. Hogyan lett mindebből cseh pimasz? Ahogyan a szó eleji d-ből t lett, ugyanúgy akár az ostoba fecsegést is minősíthették elődeink pimasznak. Hogy még tovább cifrázzam, Baróti Szabó Dávidnak az 1700-as évek végén kiadott értelmező szótárában ez szerepel a nyuzga meghatározására: „nyúzar, vézna, vanyiga, pimasz, élhetetlen, erötlen, tehetetlen; kivált arról mondatik, a’ ki magánál erösebbe kap, kötelődzik” – vagyis kötekedik.
Már csak annyit tennék hozzá, hogy cseh szakácskönyvemben a tarkedli lívance, vagyis palacsinta címszó alatt szerepel, a szlovákban pedig dolky, vagyis fánk néven található.
Csoda-e, hogy mindezek után csak annyit mondtam unokáimnak, hogy mindegy is, milyen eredetű a szó és mit jelent, egy a biztos: szemtelenül finom!
Mari nagyi
