Hacsak nem valamilyen felkérésre főzök, mindig magam választom ki a cikkem témájául szolgáló receptet. Múlt héten viszont dietetikus kolléganőm felhívta a figyelmem egy szuper rizses egytálételre, és nem titkolt szándéka az volt, hogy beleszeressek és elkészítsem. Tartozott hozzá egy videó is. Amikor megnéztem, tudtam, semmi kétség, ez lesz a következő delikvens.
Első próbálkozásra, amennyire lehet, mindig tartom magam az eredeti recepthez. Most is majdnem így volt, a sajttal ugyanis nem tudok szűkmarkúan bánni. Bevallom, rendesen megszaladt a kezem reszelés közben. A rétegenként rakott rizsnek ez természetesen csak kedvezett, rizottoszerűen krémes lett tőle. Ebben az a fantasztikus, hogy a jó állag elérése érdekében nem kell a fazék mellett álldigálni és a rizst kavargatni egy órán keresztül.
Más rizzsel sütött, tepsiben készülő ételekkel szemben ennek a rizsnek esélye sincs a kiszáradásra. A rizssorok közé ugyanis egy tejszínes-tojássárgás-mozzarellás alapú szósz kerül, amibe sonkát és reszelt sárgarépát is csempészünk. Hogy a teteje csodásan roppanós legyen, további reszelt sajt – pecorino, grana padano vagy parmezán és mozzarella elegye – zárja fedél alá a rizsrakottast, így őrizve meg annak frenetikusan jó állagát és ízét.
És hogy miért kapta a sütőben sült rizs a kerti álom jelzőt? Hát azért, mert így tavasszal bárki kimegy a kiskertjébe, ennek hiányában piacot látogat, és begyűjti a természet adományait, mint például: újhagyma, póré, karfiol, brokkoli, cukkini és paradicsom, majd gyorsan tejszínes-sajtos szószba rejti, és jázminrizs közé süti.
Jövőhéten az édesszájúaknak kedvezek, addig nézzetek körül a spájzban, és állítsátok össze a saját rizsrakottasotokat!
Gréti
