A kalcium az emberi test legnagyobb mennyiségben előforduló ásványi anyaga, és mint olyan, kulcsfontosságú az erős csontok kialakulásában, illetve azok fenntartásában. Emellett más létfontosságú funkciókban is szerepet játszik, például az izmok és idegek egészségében, a véráramlás biztosításában és bizonyos hormonok felszabadításában. A magnézium pedig számos testi folyamat szabályozásában segít, beleértve az izom- és idegműködést, a vércukorszintet és a vérnyomást. Ezenkívül lényeges tápanyag a csontok és a DNS előállításához. Most pedig kiderült, hogy e két anyag szerepe az agyi funkciók terén sem lebecsülendő.
A Nutrients című folyóiratban megjelent tanulmány egy csapat 60 év feletti, lengyel kórházi beteg adatait elemezte: a kognitív funkcióikat vetették össze a kalcium- és magnéziumszintjükkel. Ez alapján megállapították, hogy azoknak, akik alacsonyabb pontszámot értek el a kognitív teszteken, általában alacsonyabb volt a magnézium- és kalciumszintjük.
Mit talált a tanulmány?
A Łódźi Orvosi Egyetem Geriátriai Tanszékének kutatói 1220, 60 év feletti kórházi beteg adatait elemezték. Az előző kutatásokkal ellentétben, amelyek étrendi bevitel alapján mérték a kalcium- és magnéziumszintet, ez az új tanulmány vérvizsgálatokat használt.
A kutatók négy csoportba sorolták a résztvevőket:
- normális magnézium- és kalciumszintűek
- csak alacsony magnéziumszintűek
- csak alacsony kalciumszintűek
- illetve mindkét ásványi anyagból alacsony szinttel rendelkezők.
A résztvevők két különböző tesztet végeztek el a kognitív funkcióik felmérésére
Ezek nyomán a kutatók azt találták, hogy azok a vizsgált alanyok, akiknek alacsonyabb volt a magnézium- és kalciumszintjük, mindkét kognitív teszten rosszabbul teljesítettek, mint azok, akiknek normális szintjük volt. Azok, akiknél normális volt a kalciumszint, de alacsony volt a magnéziumszint, szintén rosszabb eredményeket értek el, mint akiknél mindkét ásványi anyag szintje normális volt. Az alacsony kalciumszint, de normális magnéziumszint esetén a tesztek eredményei nem voltak olyan rosszak.
A kutatók azt is megállapították, hogy más tényezők, például az életkor, a testtömegindex (BMI) és a szívelégtelenség is összefüggésbe hozhatók az alacsonyabb kognitív pontszámokkal.
Mit jelentenek ezek az eredmények?
Fontos megérteni, hogy a tanulmány korrelációt mutat, nem pedig ok-okozati összefüggést
– mondta el a tanulmány kapcsán Katherine Tucker, PhD, a Massachusetts Lowell Egyetem Digitális Egészség Központjának alapítója.
De azt is érdemes kiemelni, hogy a kutatók ebben a vizsgálatban nem vettek figyelembe más tényezőket, amelyek hozzájárulhattak a kognitív hanyatláshoz.
„A szívelégtelenségre korrigáltak, de nem vették figyelembe a cukorbetegséget a kalcium- és magnéziumszint szempontjából” – tette hozzá Tucker. „A veseműködés sem került számításba, amely szintén befolyásolhatja a magnézium- és kalciumszintet.”
Korábbi kutatások, például egy Tucker által idén társszerzőként jegyzett tanulmány, hasonló összefüggéseket talált a magnéziumszint és a kognitív funkciók között, bár nem pontosan ugyanazokat az eredményeket jegyezték. „Megállapítottuk, hogy az alacsony vagy a túl magas magnéziumszint is kognitív hanyatlással jár, a lényeg tehát az egyensúly” – mondta Tucker.
Hogyan juthatunk elegendő magnéziumhoz és kalciumhoz?
A legtöbb felnőttnek napi 310–420 mg magnéziumot és 1000–1300 mg kalciumot kellene bevinnie a szervezetébe.
A magnézium forrásai közé tartoznak a babfélék, a diófélék, a hüvelyesek, illetve egyes magok. Kalciumban gazdag ételek a tejtermékek – a tej, a sajt és a joghurt –, valamint a zöld levelesek, például a kelkáposzta és a brokkoli.
Ha változatosan étkezünk, és étrendünkben szerepel mindkét ásványi anyag, valószínűleg nincs szükségünk további kiegészítőkre, de más esetekben alkalmazhatunk étrend-kiegészítőket is.
Még több az egészségről:
