Kis túlzással, ahány ház, annyi pizzarecept. A Nagyszülők és unokák című könyvembe egyik szerzőtársam receptje került bele, most pedig másik szerzőtársam instrukciói alapján a gyerekekkel közösen készítettük el a pizzát. Írtam ugyanis az unokák tésztagyúrással való ismerkedése kapcsán, hogy már csak a kelt változat maradt ki a tésztasorból. Akkor hát most jött el ennek az ideje. Segítő is akadt, egy volt ovis barát, és a közös tésztázás, ha lehet, még inkább összekovászolta őket. Szerencsére elegendő matéria maradt a nyújtáshoz, annak ellenére, hogy a közbülső fázisokban a tésztacsimbókokat alig győztük leszedegetni róluk.
Azt persze nem tudom, hogy mind e közben megjegyezték-e, hogy mi a jó pizza titka, ezért, biztos, ami biztos, most átismételjük.
Először is: kevés élesztő szükségeltetik hozzá, vagyis 1 kg liszthez csak 1-2 dkg. Másodszor: miután kinyújtottuk és megkentük a tésztát pizzaszósszal, rögtön erre a paradicsomos kencére tegyük a sajtot, majd a sajtra pakoljuk a gombát, halat, sonkát vagy szalámit és még ki mit szeret. Vagyis, a sajt sohase kerüljön a tetejére, mert megég, mielőtt kész a pizza!
Ennyi csak a titok. Meg hogy dolgozzuk jól ki a tésztát, pihentessük, forró sütőbe tegyük – de ezt már mindenki úgyis tudja, aki nemcsak szereti, hanem készíti is a pizzát.
Olvastad már?
Pizza Veres Mari konyhájából recept
Mari nagyi
