Tésztázzunk, nagyi!

Kisebbik unokám rákapott a gyúrásra. A tésztagyúrásra. Amikor megjelenik, előbb-utóbb rátér a lényegre: – Ma is tésztázzunk, nagyi!

Mint oly sok mindenhez, a tésztázáshoz is több lépcsőben jutott el. Nincs is ebben semmi különleges, a gyerekek így ismerkednek a világgal – jelen esetben a tésztagyúrással. A dolog úgy indult, hogy a főzőcskézéshez lisztet, grízt, sót, cukrot, lencsét, babot kapott, szóval mindenfélét, ami egy konyhában fellelhető. Morzsolgatta, kutyulgatta, ismerkedett a különféle anyagokkal, aztán jött a vízzel elegyítős korszak – volt mit takarítani, nem mondom, a csiriz beleragadt minden résbe, ahol makacsul tartotta is magát, de már túl vagyunk rajta.

Az igazi, a tojással, liszttel, vízzel, tejjel, vajjal készülő tészta összeállítását először csak erősen figyelte, de hozzá még nem nyúlt. Amikor már gyurmaszerűvé állt össze a massza, akkor kért és kapott egy darabot, azt aztán gyúrta, dögönyözte, húzta-vonta, nyújtotta – és persze kóstolta. Gyerekként én is mindig elcsentem a nyers tésztából, hiába jött a dörgedelem, hogy ne egyem, mert az nem jó. Pedig jó volt… talán kicsit a tiltás miatt is. Kötelességszerűen én is rászólok, de mintha elnézőbb lennék, mint velem voltak anno.

Csöröge – sulyom alakú recept

Aztán jött a mérlegelős, szitálós, tojástörős időszak. Nem részletezném, de végül a liszthalom mélyedésébe belekerült minden hozzávaló. Mikor idáig eljutottunk, az időfaktor újra fontos tényezővé vált – vagyis nem volt célszerű siettetni. Az első fázis: ujjbeggyel böködte a tojást, figyelte a kocsonyás, rugalmas anyag „reakcióját”, majd szemlézte az ujját. Következett aztán a szórás. Lisztet hintett rá, betemette, a keletkezett kis dudort kezdte lapogatni, mígnem a tejes-tojásos csíkok átbuktak a lisztkráter peremén.

Akkor aztán nekilátott. Kicsit furcsán nézte tésztacsimbókos kezét, vacillált, abbahagyja-e, de folytatta mégis, győzött a kíváncsisága, és lassacskán kezelhető állagúvá alakult kezei között az addig rakoncátlan elegy, míg végül elégedetten szemlélte munkája eredményét.

Valahogy így született meg az első gombóc, és most már gyártja szakmányban a mézes, kekszporos, gabonapelyhes, lisztes, grízes, krumplis tésztákat, mikor milyen alkotórészeket fedez fel a konyhában.

Ő még nem tudja, hogy az újabb nagy kihívás a kelt tészta készítése lesz. Arra még gyúrunk egy kicsit.

Mari nagyi

Hirdetés

Támogatott tartalom

Címlapról ajánljuk

Édes és sós gofrireceptek

Egy gyümölccsel, édes krémmel vagy csak fagyival tálalt édes gofrinak senki sem tud nemet mondani, sőt, sós gofritársai sem maradnak szégyenben, ha a kedvencekről van szó.

Nosalty

További cikkek

Így gondozzuk helyesen az aloe verát

Az aloe vera egy igen sokoldalú növény, amit mind a gyógyászatban, mind a szépségápolásban már hosszú évszázadok óta használnak. De hogyan tarthatjuk életben a négy fal között, hogy mi is élvezhessük az előnyeit anélkül, hogy boltba vagy drogériába kellene rohannunk a belőle készült termékekekért?