Az étkezésnek régen művészete volt. Az, hogy valaki hogy evett, elárulta azt is, melyik társadalmi csoporthoz tartozik - rutinos csalók tudtak lebukni azon, hogy rosszul fogtak meg egy kanalat, vagy nem megfelelően ültek az asztalnál. Nem hiába volt olyan fontos a gazdagabb családok gyerekeinek nevelésénél, hogy megtanuljanak az asztalnál viselkedni. Karvastagságú könyveket adtak ki arról, hogyan kell az asztalt megteríteni, milyen textília kell az abrosz alá, hogy ne csörögjön az ezüst étkészlet, milyen testtartásban kell végigülni egy vacsorát, hogyan kell megfogni a poharat, és miként kell kipreparálni a szárnyasokból a csontot. Ezek a lányok ritkán kaptak komoly képzést, de a "jobb körök" hajadonjainak mindent tudni kellett az asztali etikettről és a terítésről.
Az, hogy ma már nem kínoznak hatéveseket az asztalnál könyvvel a hónuk alatt, egyáltalán nem probléma, azért egy alapfokú asztali etikett senkinek nem válik kárára. Bárki bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy háromnál több evőeszközt talál a terítéke mellett. És ez még a kisebbik baj, hiszen csevegés közben meg lehet lesni, hogy az asztalszomszédunk melyik evőeszközt veszi kézbe először. De az is előfordulhat, hogy mi magunk szeretnénk a vendégeinket, netán a családunkat elkápráztatni saját otthonunkban.Erre az esetre hoztunk pár tippet! Nem túl bonyolultakat, hiszen az asztali etikettről továbbra is köteteket lehetne írni, és akkor még nem is vettük a nemzeti különbségeket.
Egy egyszerű hétköznapon, vagy ha kisebb baráti vacsorát rendezünk, felesleges flancolni. Elég egy vizes- és egy borospohár, lehetőleg olyan méret, amelyben mindkét borfajta felszolgálható, vagy csakegyfajta bort kínálunk, ami megy a vacsorához . Saláta vagy előétel híján a a klasszikus lapos majd mélytányér felállás jön, az evőeszközök terén is marad a jó öreg: "jobbra kanál jobbra kés, te meg villa balra mész"elrendezés. Ostoba versike, tudom, de nekem anno 8 évesen egy életre megragadt.
Persze, ha elegánsabb, több fogásos vacsorát készítünk, kicsit már nehezebb a dolgunk - különösen, hogy közeledik a december, és esetenként egymást érik az baráti vacsorák már karácsony előtt is. A fogások sorrendje: hideg előétel, leves, meleg előétel, főétel, sajt, desszert, gyümölcs. A főétel lehet bármilyen hal vagy hús. Nem nagyon hiszem, hogy van valaki, aki otthonában ezt mind végigfőzi, de mivel az evőeszközök elhelyezése a fogások sorrendjét követi, kénytelenek vagyunk felsorolni. A sorrend mindig kintről befelé halad. A villák oldalán ez kicsivel egyszerűbb - előételes, vagy salátás villa, halvilla, meg egy extra a főételhez. Erre az oldalra csak akkor teszünk/kapunk plusz villát, ha különleges tengeri herkentyű van a menüben, amihez nem jó a hagyományos villa. A másik oldalon, mivel legegyszerűbb esetben is két evőeszköz, a kanál és a kés foglal helyet, kicsit nagyobb lehet a tumultus. Mivel a kanalat használjuk először, ők indulnak kívülről. Utána jönnek a kések, élükkel befelé. Mivel a halas fogás minden esetben megelőzi a húsos főételt (ha egyáltalán kínálunk húst), a halkés is megelőzi a húshoz használandó párját. A tányér fölé kerüljenek a desszerthez használatos evőeszközök, a süteményes villa és a desszertes kanál. Ha kenyeret vagy vajat is kínálunk valamelyik fogáshoz, a kenyeres tányér a teríték bal oldalára kerül, a poharak viszont: vizes-, fehérboros- és vörösboros-pohár sorrendben a jobb sarokba.
A tányérokkal már nehezebb a helyzet - olyan vacsorákon, ahol a gördülékenységet felszolgáló személyzet segíti, általában új tányérokon érkeznek a fogások. Mivel ezt otthoni körülmények között nehézkes véghezvinni, célszerű csak a főételnek és a levesnek, esetleg előételnek való tányért felhelyezni előre. A megadott kereteken belül szabadon mozogni természetesen ér - az alapszabályokat megadtuk, így, ha a jó vacsora már adott, a terítés miatt biztos nem éri szó a ház elejét.
