Ide vele - máglyarakás

A máglyarakás az az egész évben készíthető édesség, ami klasszikusnak számít és tényleg nagyon sokan szeretik. 

Klasszikus máglyarakás

Nővérem első komolyabb konyhai próbálkozásai között tartjuk számon otthon, évekig máglyarakásokat gyártott legalább havonta háromszor, bár én ekkoriban a tojáshabbal nem voltam jó viszonyban - teljesen fölöslegesnek és fullasztónak ítéltem, pedig tényleg finomat gyártott belőle a nővérem, mondhatni az évek során tökélyre fejlesztette a máglyarakás elkészítését. A mostani recept is az ő precíz munkájának köszönhető, a tökéletes rakott almás-kiflis desszert már ritkábban fordul elő ugyan nála - azóta mást is megtanult sütni -, de amikor felhívtam, hogy elkérjem a receptet, percek alatt, fejből lediktálta a pontos arányokat és a metódust is.

Azért ilyenkor az almás sütiknek egyébként is se szeri, se számuk, de a máglyarakás! A máglyarakás az összes közül nagyon nagy kedvenc, a rajta csücsülő sült tojáshab, a vajas-fahéjas utóíz és a tejben áztatott kifli - ez azért elég ütős kombináció! Kiflivel nem kell szégyenlősködni, simán jó, ha este elhozzuk a pékségből a megmaradt kifliket, mert minél szikkadtabbak viszünk haza belőlük, annál több tejet lesznek képesek magukba szívni.

A máglyarakás receptjét itt mentheted el >>

Persze van, hogy hirtelen ötlettől vezérelve akarunk nagyot alkotni és akkor csak a friss pékáru marad, de oda se neki, azért ezzel is beérjük, én is friss kiflikkel dolgoztam. Van, aki nem hámozza meg az almákat, szerintem sokkal élvezhetőbb meghámozott almaszeletkékkel ez a nass, illetve az sem hátrány, ha a vérszegény 1,5 %-os tejek helyett teljes tejet használunk, cukorból a lehető legkevesebbet, fahéjból viszont minél többet - én két evőkanálnyi őrleményben forgattam meg az almákat kevés cukorral összeforgatva.

Mindenféle fűszerekkel tovább lehetne cifrázni a dolgokat, narancshéj, gyömbér, de még talán szegfűszeg is illenének a képbe, de most ezeket kihagytam és a hagyományos, nagyon bevált verzióra koncentráltam. Ebben az esetben éppen nem volt kéznél baracklekvár, helyette ízHuszár barátom saját főzésű, fűszeres szilvalekvárját vetettem be (illetve egy-két evőkanállal előkóstoltam belőle, sose lehet tudni!)

Az Itt a szezon! korábbi cikkeit itt olvashatod >>

Hirdetés

Támogatott tartalom

Címlapról ajánljuk