Nővérem első komolyabb konyhai próbálkozásai között tartjuk számon otthon, évekig máglyarakásokat gyártott legalább havonta háromszor, bár én ekkoriban a tojáshabbal nem voltam jó viszonyban - teljesen fölöslegesnek és fullasztónak ítéltem, pedig tényleg finomat gyártott belőle a nővérem, mondhatni az évek során tökélyre fejlesztette a máglyarakás elkészítését. A mostani recept is az ő precíz munkájának köszönhető, a tökéletes rakott almás-kiflis desszert már ritkábban fordul elő ugyan nála - azóta mást is megtanult sütni -, de amikor felhívtam, hogy elkérjem a receptet, percek alatt, fejből lediktálta a pontos arányokat és a metódust is.
Azért ilyenkor az almás sütiknek egyébként is se szeri, se számuk, de a máglyarakás! A máglyarakás az összes közül nagyon nagy kedvenc, a rajta csücsülő sült tojáshab, a vajas-fahéjas utóíz és a tejben áztatott kifli - ez azért elég ütős kombináció! Kiflivel nem kell szégyenlősködni, simán jó, ha este elhozzuk a pékségből a megmaradt kifliket, mert minél szikkadtabbak viszünk haza belőlük, annál több tejet lesznek képesek magukba szívni.
A máglyarakás receptjét itt mentheted el >>
Persze van, hogy hirtelen ötlettől vezérelve akarunk nagyot alkotni és akkor csak a friss pékáru marad, de oda se neki, azért ezzel is beérjük, én is friss kiflikkel dolgoztam. Van, aki nem hámozza meg az almákat, szerintem sokkal élvezhetőbb meghámozott almaszeletkékkel ez a nass, illetve az sem hátrány, ha a vérszegény 1,5 %-os tejek helyett teljes tejet használunk, cukorból a lehető legkevesebbet, fahéjból viszont minél többet - én két evőkanálnyi őrleményben forgattam meg az almákat kevés cukorral összeforgatva.
Mindenféle fűszerekkel tovább lehetne cifrázni a dolgokat, narancshéj, gyömbér, de még talán szegfűszeg is illenének a képbe, de most ezeket kihagytam és a hagyományos, nagyon bevált verzióra koncentráltam. Ebben az esetben éppen nem volt kéznél baracklekvár, helyette ízHuszár barátom saját főzésű, fűszeres szilvalekvárját vetettem be (illetve egy-két evőkanállal előkóstoltam belőle, sose lehet tudni!)
