Én ténylegesen hobbiból űzöm a sütést-főzést-nem rendszeresen, hanem inkább alkalomszerűen végzem.

Az egész egy bográcsozással kezdődött, ahol asszisztáltam a feleségemnek a pörkölt elkészítéséhez. Addig csak jóformán a tálalásnál találkoztam az étellel, el voltam kényeztetve ebből a szempontból a család hölgytagjai révén. A következő pörköltet már egyedül készítettem el, és valamit nagyon eltalálhattam, mert azóta ez az én feladatom lett.

Ezt követte a többi étel elkészítése és az alapok elsajátítása, amiért feleségemnek mondok köszönetet. Rendszerint a vasárnapi ebédet főzöm meg és főleg húsételeket készítek: Karaj, tarja, sertéscomb, pulykamell és csirkemell jöhet szóba.

Nagymamámtól és anyukámtól sok régi recept maradt ránk, amiből kiválogatom a "fogamra valót", megpróbálom elkészíteni, és mindig változtatok rajta úgy, hogy az megfeleljen a család elvárásainak. Csak ha jól sikerül, akkor osztom meg a NoSaltyn. Kedvencünk a betyár tokány, aminek a receptje úgy keletkezett, hogy "úgy ettem volna egy kis húst, amihez cukorborsó is van". Nagyjából megvolt, hogy mit szeretnék, és a többi alapanyag csak úgy jött hozzá. Párszor el kellett készíteni, mire kialakult, hogy miből mennyi is kell.

Jelenleg a kenyérsütésbe kaptam bele. Az első kenyereim túl kemények és tömörek lettek, míg végül megtaláltam a helyes arányokat. Most már ez alapján sütjük házi kenyereinket, formában vagy éppen cipó alakban. Télen több időm lesz, és már most tudom, hogy bagetteket fogok sütni. :)