Sokan virtuskodnak és eldicsekednek, hogy sokszor már néhány hetes korában mi mindent nem adnak a gyermeknek, és hihetetlen eseteket mesélnek el, hogy mi mindent eszik már a baba. Néha aztán vannak esetek, hogy e helytelen módszer nem válik végzetessé...
Ismerős helyzet? Azt hiszem, minden újdonsült anyuka megkapja azt a kioktató néhány mondatot valamelyik idősebb rokontól, vagy ismerőstől, hogy bezzeg a mi időnkben már néhány hetesen kását adtunk a gyereknek, azt mégsem lett semmi baja!
Valóban, többnyire nem lett semmi baja, de talán ha kizárólag anyatejet kap néhány hónapig, attól sem lesz majd baja – daráltam én ilyenkor a sokszor ismételt választ. Bizony nem volt mindig egyértelmű, hogy az újszülött számára a legkézenfekvőbb és egészségesebb táplálék az anyatej. A jó házikonyha című könyv, amelyből a fenti idézet származik, egy egész fejezetet szentel a gyermekek étrendjének, bemutatva ezzel azt, hogy a 20. század elején milyen táplálási szokások, mondhatni divatok hódítottak éppen (azért kockáztatom meg a divat szót, mert ezek az előírások elképesztő sebességgel váltogatják egymást még mostanában is).
Bár a könyv szerint az első 6 hónapban érdemes lehetőség szerint kizárólag anyatejjel táplálni a csecsemőt, azért vannak benne meglepő ajánlatok is: „Az újszülött az első 24 órában táplálékot nem kap; kivéve nagy nyugtalanság esetén kávéskanalankint orosz teát, melyet igen gyengére, szalmasárga színűre készítünk és csészénkint egy sacharintablettával édesítünk.”
Tehát egy nap teljes koplalás – de vajon miért? Valahogy könnyebben el tudom fogadni a védőnők és orvosok mai utasítását, hogy a születés első perceiben rögtön próbálják az anyák szoptatni a gyermeküket. És, hogy ha nagyon nyugtalan az egy napig éheztetett baba, akkor egy kis szacharinos fekete teával nyugtatgassuk? Csupa rejtély.
De ha a kicsi túlélte élete első napjának viszontagságait, aztán a rákövetkező 6 hónapot is, akkor jön az igazi habzsi-dőzsi. Mert 100 évvel ezelőtt még nem úgy ment ám, hogy először 3 napig csak egy pici almalé, aztán esetleg reszelt alma, majd hetente új alapanyag bevezetése, míg végül, jó sokára (hogy mikorra, ez persze szakértőnként változik) búzalisztet és tehéntejet is kínálhatunk. Nem, akkoriban az első táplálék az anyatej után a húsleves volt. „Kezdetben a gyermek nem igen akarja a sós levest elfogadni, de ha nem engedünk, úgy hamarosan meg fogja annak ízét szokni”. Ezután rögtön jöhet a nyálkaleves, lisztleves, malátaleves, persze sok esetben tehéntejjel keverve.
Azért nem kell aggódni, hisz tudjuk, hogy 100 évvel ezelőtt is felnőttek azok a gyerekek valahogy. Kifejezetten megnyugtató pl., hogy a „régi hittel” szemben a szerző nem ajánlja a gyermekeknek a vörösbor fogyasztását, mert szerinte az valójában nem is erősíti a szervezetüket. Még szerencse.
