Egy biogazdálkodásban nőttél fel az Alföldön, édesanyád pedig természetgyógyász volt, így már gyerekként közelről megismerkedtél a vadnövényekkel. Milyen volt ez a természetközeli gyerekkor? Mely növények azok, amelyek ott, az Alföldön kimondottan jellemzőek?
Én nagyon élveztem, és ez az élmény az egész életemet és személyiségemet alapjaiban határozta meg, hiszen már kicsiként elkezdtem megismerni az ehető vadnövényeket. Anyukám nagyon sokat adott át a tudásából már gyerekkoromban, később pedig magamtól merültem el a témában. Biztos vagyok benne, hogy innen gyökerezik ez az érdeklődés a természet felé, és hogy felnőttként is itt, az Alföldön telepedtem le a családommal. A vidéki életről a legtöbbeknek valószínűleg egy kis falu vagy annak a vonzáskörzetében egy tanya jut az eszébe, de én ehhez képest is vidéken nőttem fel. Több kilométerre volt a legközelebbi település vagy szomszéd. Ameddig a szem ellátott, az igazi alföldi táj tárult fel a végtelen mezőkkel. A laikus számára ez csak egy mező egybefüggő száraz növénybokrokkal, kórókkal, pedig, ha jobban megnézzük, ezen a területen rengeteg gyógynövény terem. Maga a mező egy gyógynövénymező. Anyukám nagyon sokszor dolgozott fel pemetefüvet, rengeteg van belőle errefelé. Az ökörfarkkóró, aminek citromsárga virágai vannak, nagyon mutatós, de emellett gyógynövény is. De terem vérfű, verbéna és sok egyéb növény, amit fel lehet használni. Gyerekként a porcsin és madársóska leveleit rágcsáltam, nálam ezekkel kezdődött a gazevés.
Később kertészmérnöknek tanultál. Mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket az egyetem?
Voltak nagyon jó részei. Sok hasznos tudást magamra szedtem ott, és a jelenlegi munkásságom miatt is előnyös, hogy elmondhatom magamról, kertészmérnökként diplomáztam, tehát van kötődésem ehhez a területhez. A kertészmérnöki egyetemen azonban a hagyományos mezőgazdaságról tanultunk inkább, a gyomirtásról, tehát épp azt tanították, hogyan permetezzem le azokat a gazokat, amiket én megeszek. Sosem meséltem a tanáraimnak arról, hogyan vélekedem erről a témáról, és csak a képzés legvégén, a szakdolgozatom témájának kiválasztásánál bukott ki a szög a zsákból, hiszen a gyomnövények gasztronómiai felhasználásáról írtam. Pozitív csalódás volt végül, mert nagyon nyitottan és érdeklődéssel álltak hozzá, nagyon szerették ezt a munkát.
Honnan jött számodra a késztetést, hogy a világgal is megoszd a tudásod?
A Covid idején kezdődött, bár én a járványtól függetlenül is itthon lettem volna a második gyermekemmel. Akkoriban találtam rá a TikTokra. Előtte nem használtam a közösségi médiát, viszont ebben a platformban nagyon tetszett, hogy voltak edukatív tartalmak. Otthon voltam, és úgy éreztem, hogy van bennem még valami, valami kikívánkozott belőlem, nevezhetjük ezt önmegvalósításnak, és másoknak is szerettem volna adni. Eszembe jutott, hogy a szakdolgozatomban volt egy kérdőíves rész, amiben arról kérdeztem az embereket, hogy mennyire ismerik a gyógyhatású vadnövényeket. Számomra, aki ebben nőtt fel, nagyon meglepő volt, hogy mennyire csekély a tudása az embereknek ebben a témában. Ezért arra jutottam, hogy ha valamilyen témában edukálni szeretnék, akkor ez hiánypótló lehet. Feltöltöttem az első videómat, de nem voltak nagy reményeim, elvárásaim, kíváncsi voltam inkább. Tyúkhúr salátát készítettem, arról szólt a videó. Azonnal felrobbant azt internet, de nem a jó értelemben.
Sok negatív komment érkezett, sokan kiborultak, hogy hogyan vagyok képes ezt megenni, ő csak disznónak adná, meg biztosan rápisilt a kutya. Nem tudták, hogy én értek ehhez, és nem a kutyafuttatóból szedem a növényeket.
Azonban ez nem elkeserített, hanem ellenkezőleg, még inkább motivált, hogy megmutassam, mennyi értékes kincset rejt a természet, ha tudjuk, mit keressünk.
A közösségi oldalaidat elnézve meg is lett ennek az eredménye.
Most is felbukkannak olyankor a kötekedők, de úgy látom, hogy nagyon sokan kezdtek el ezzel foglalkozni. Eleinte ez csak egy megérzés volt, de nagyon nagy visszaigazolást jelentett, hogy a könyvemet olyan sokan vették meg, hogy csak pislogtam. Meg is nyertem vele 2024-ben Az Év Könyve díjat.
Ha kutyafuttatóban nem is, hol érdemes ehető vadnövényeket gyűjteni, és mik azok a helyek, amiket mindenképpen ajánlott elkerülni?
Aki kertesházban él, ő szerencsés helyzetben van, a saját portáján nyilván tudja, hogy melyik rész az, amelyik tiszta. Emellett tisztább helyeken érdemes gyűjteni, mint a kirándulóhelyek, erdő, mező. Semmiképp se utak mellől gyűjtsünk, érdemes a szennyezettebb területeket elkerülni. Azért érdemes elmondani, hogy Budapesten is vannak közösségi kertek, tehát, ha az ott termő terményeket meg lehet enni, akkor a vadnövényektől sem kell tartani. Ami még fontos kezdő gyűjtögetőknek, hogy olyan növényeket gyűjtsenek, amelyeket teljes bizonyossággal be tudnak azonosítani. Még egy jó tanács: kicsiben kezdjék, és ne akarjanak rögtön mindent a kosarukba tenni. Válasszanak ki egy-két olyan növényt, amiről tudják, hogy nincsen hasonló mérgező párja, amivel összekeverhetnék, és utána fokozatosan lehet bővíteni a repertoárt.
Nagyon hasonlít a gombaszedéshez.
A gombászás ennél azért sokkal veszélyesebb. A legtöbb növény ráadásul nagyon egyedi. Inkább az a ritka a növényeknél, hogy van olyan, ami nagyon-nagyon hasonlít és mérgező, de természetesen óvatosnak kell lenni.
A pitypang például könnyen felismerhető, mindenhol terem, és az elmúlt években nagyon népszerűvé vált.
Igen, a pitypang jó kezdésnek.
Ahogy egyre népszerűbbé válik a vegán életmód, sokan készítenek belőle szirupot, „mézet".
Következő lépésként fel lehet használni a levelét is, a gyökere pedig kiváló kávépótlónak. Nagyon sokféleképpen lehet feldolgozni.
Ha valaki szeretne jobban elmerülni az ehető vadnövények és gyógynövények témájában, mit tanácsolsz, hogy kezdjen bele?
Magam ellen is beszélek, de ne az interneten kezdjünk el utánanézni, szerencsésebb, ha a könyveket részesítjük előnyben. Én nagyon sokat olvastam Maria Trebent. Egy kezdőnek azt javasolnám, semmiképp se az illusztrált könyveket válassza, hanem az olyan újabbakat, amikben fotók szerepelnek. Imádom a növényillusztrációkat, a kozmetikai termékeim dobozait is a gyógynövényes Búvár Zsebkönyvek ihlették, de a saját könyvembe szintén fotós illusztrációkat választottam a praktikusságuk miatt. Egy kezdő sokkal jobban tudja azokat használni a növények beazonosításához. Amikor még csak a növények felismerésénél tartunk, és abban szeretnénk egy biztos tudást, akkor mindenképp a fotókat tartalmazó könyveket ajánlom, és ha már a gyógyhatásokban szeretnénk elmerülni, akkor a régi gyógynövényes köteteket érdemes forgatni.
Tudsz esetleg választani kedvenc növényt, amit a legtöbbet használsz?
A csalánt mondanám, amit nagyon szeretek, egy igazi aduász növény. Gyógynövény is, így szárított formában a teáját gyógyteaként is lehet fogyasztani, ráadásul rendkívül sokrétű gyógyhatásokkal rendelkezik, nincs olyan ember, akinek ne tenne jót egy tavaszi csalánteakúra, mert annyi mindenre jó. Emellett nagyon sokoldalúan használható zöldségnövény, ami elsőre furcsán hangzik, hiszen egy csípős-szúrós növényről az ember nem gondolná, hogy meg lehet enni. Pedig, ha megfelelően előkészítjük, ami annyit jelent, hogy le kell forrázni, akkor máris elmúlik a csípőssége, és ugyanolyan íze és állaga van, mint a spenótnak. Bármilyen ételben helyettesítheti spenótot. Pont a napokban kérték, hogy csináljak csalánpalacsintát, amin egyáltalán nem érződik a csalán, csak nagyon látványos, mert zöld.
Három kisgyermek édesanyja vagy. Ott vannak melletted, amikor növényeket szedsz, besegítenek az elkészítésükbe, ahogy egykor te is?
Igen. Egyáltalán nem elvárás feléjük, de szerencsére maguktól nagyon nyitottak és érdeklődőek, ami azt gondolom, valahol természetes, hiszen először minden gyerek a szüleit veszi mintának, az iránt érdeklődik, amivel a szülei időt töltenek. Úgyhogy a növénygyűjtés, kertészkedés, az ételek közös elkészítése során is ott vannak mellettem, és segítenek. A csalánhoz visszakanyarodva, egyáltalán nincs rossz íze, és közben különlegesebbé varázsolja az ételét.
Benne van az a szeretet, hogy ezt mi gyűjtöttük, és egy cseppnyi varázslat, hogy tudjuk, ott van benne az a kis virág, amit együtt szedtünk.
A növényekből nemcsak ételt, hanem kozmetikumokat is szoktál készíteni, sőt, kozmetikusnak is tanultál.
Igen, rengeteg kenceficét készítettem már házilag. Most például a kisfiam ekcémájára körömvirágos krémet csináltunk, nemrég rózsás testápolót készítettünk, de a hajbalzsamtól a fogkrémig minden volt már. Kozmetikusnak is tanultam, de hozzá kell tenni, hogy a vizsgát nem tettem le. Épp akkor érkezett meg a harmadik gyerkőc, utólag pedig már nem pótoltam ezt, mert valójában sosem akartam kozmetikában dolgozni, csak a tudást akartam megszerezni. Nagyon érzékeny a bőröm, rémesen csúnya allergiás reakciókat produkált, volt, hogy úgy néztem ki, mint aki égési sérüléseket szenvedett. Nem mertem már bolti kozmetikumokat használni, mert csak rontottak a helyzeten. Innen ered, hogy szerettem volna olyan termékeket létrehozni, amikben semmilyen mesterséges hozzávaló nincs, mert úgy láttam, nem vagyok egyedül ezzel a problémával, egyre több az érzékeny bőrű és allergiás.
A közösségi oldalaid mellett pedig már saját kozmetikai termékeid is vannak. Hogy kell elképzelni ezeknek a létrejöttét? Milyen gyógynövények kerülnek ezekbe?
Nagyon fontos, hogy az ötletet ugyanaz adta, hogy készítettem itthon házi kencéket, de ez nem azt jelenti, hogy a Greens of Daisy kozmetikumokat én kotyvasztanám a konyhámban. Szeretek ilyen recepteket megosztani, mert vannak, akik nem engedhetik meg maguknak az ilyen termékeket, de azt akartam, hogy a márkám kínálata minőségi, professzionális kozmetikumokból álljon. A termékfejlesztés az én iránymutatásommal történik, de egy egész csapat dolgozik együtt. Én a gyógynövényekért felelek, és van mellettem bőrgyógyász, vegyész, fitoterapeuta, illetve a krémek szigorú laboratóriumi körülmények között készülnek. Az is kérdés szokott lenni, hogy én szedem-e, én termesztem-e a növényeket, de nem. Ekkora mennyiséget nem is tudnék biztosítani, és főleg nem tudnám az állandó magas minőséget garantálni, úgyhogy a kozmetikumok nem a saját növényeimből készülnek. A hagyományos gyógynövényeken túl, mint a körömvirág, igyekeztem különlegesebbeket is belecsempészni a termékekbe, gondolok itt például a százszorszépre. Ennek a kivonata egyébként minden termékben megtalálható, mivel a nevem százszorszépet jelent, így kicsit benne vagyok mindegyikben én is. Emellett vadrózsa, erdei mályva, ibolya is került a tégelyekbe. Elsősorban arcápolási termékek vannak a kínálatban, de folyamatosan bővítem a palettát, nemrég jelent meg egy rozmaringos hajnövekedést serkentő fejbőrszérum, és más ötleteim is vannak.
Címlapkép: Bukovicsné Békefi Daisy
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Olvass további izgalmas cikkeket és interjúkat az oldalról:
- „A kombucha átadása olyan, mint a szeretet megosztása: csak több lesz belőle” – Interjú Farkas Fruzsina "The GreenSommelier"-vel
- Nem félnek ugrani, és ez be is jön nekik – Hogy lett a nagykanizsai Lokalistából sikersztori?
- „Életminőségünk romlásának okai 80%-ban a bélben keresendők" – Interjú Dr. Schwab Richárd gasztroenterológussal és Hadnagy Viktória dietetikussal
