A dubajicsoki-őrület már hónapok óta zajlik. A desszert hatalmas népszerűségének köszönhetően már szinte minden áruházlánc polcán megtalálható a dubaji csoki. Sőt, rengeteg más finomságot is készítettek belőle, többek között fánkot, tortát, szaloncukrot, bejglit, és nemrégiben még fagyit is.
Bár szinte már mindenhol kapható ez a finomság, az eredetit nagyon nehéz beszerezni, hiszen a lejárati idő miatt nem igazán szállítják más országokba. Ilyenkor jön kapóra, ha van az embernek egy kedves barátja, akinek éppen Dubajba vezet az útja.
Kedves Anikó barátnőm nemrégiben járt Dubajban, és természetesen nem hagyhatta ki, hogy ne próbálja ki a híres finomságukat, no meg azt sem, hogy ne hozzon néhány táblát haza. A szerencsések között voltam, és én is kaptam belőle - izgatottan bontottam ki, hogy megkóstoljam.
A teszt
A csokoládé külseje igazán mutatós, az arany csomagolásból kiszedve semmi hivalkodó, feltűnő nincs rajta, csupán néhány zöld és fehér vonal.
Feltöréskör egy kis roppanást hallhatunk a kadayif tésztának köszönhetően, a töltelék pedig krémesen lágyan, óvatosan ömlik ki a csokiból.
Nézzük, milyen az íze!
Miután kívülről jól megvizsgáltuk, jöhetett az illatolás: azonnal beindult tőle a nyáltermelésünk, hiszen árad belőle a finom pisztáciaillat. Első harapásra pedig azonnal a csokoládé omlós, szájban szétolvadó mivolta tűnt fel nekünk. A pisztácia és a csokoládé remekül harmonizál egymással, nem nyomja el egyik a másikat. A ropogós tészta pedig kiváló, nem törik bele az ember foga, pont kellőképpen ropogós.
Mindent összevetve tehát nekünk nagyon ízlett a dubaji csoki, bár egyáltalán nincs összehasonlítási alapunk, hiszen nem kóstoltunk más fajtát. Az egyik ismerősöm, aki a Lindt változatát már kóstolta, azt mondta: „Én nem igazán érzem a kettő közt a különbséget. Ez is, az is nagyon finom."
Még több érdekesség itt:
