
A napon szárított paradicsom Olaszországban született meg (Nápoly közelében), körülbelül a 60-as évek elején. A parasztasszonyok a bő termést akarták tartósítani valahogy télre, de befőzés nélkül. Gondolták, ha az aszalás a gyümölcsöknél bevált, miért ne próbálhatnák meg a paradicsommal is? Az eredmény a ma már Európa-szerte kedvelt aszalt paradicsom. Kiváló kiegészítő tésztaételekhez, kuszkuszhoz, salátákhoz, szószokhoz, de akár magában, olívaolajba mártogatva is nagyon finom. Nálunk leginkább olajban eltéve kapható, de sózott változata is van. A sózott változatnál ügyelni kell arra, hogy sótartalma meglepően nagy, ezt az ételek sózásánál mindenképpen figyelembe kell venni.
hozzászólások (3)
Sziasztok! Nem tudom, olvassa-e ezt itt valaki, de nem tudjátok véletlenül, hogyan lehetne itthon paradicsomot aszalni? Boltban (vidéken) viszonylag nehezebb hozzájutni és aranyáron van... :-( Köszi a segítséget! Kati
Kedves Egel Katalin! Paradicsomaszalás Petránál van feltéve, ott a hsz-ekben egyszer leírtam azt is, hogy sütőben hogy lehet, valamint aszalógép segítségével. Azt egyébként érdemes beszerezni, ha van mit aszalni, termény - zöldség, gyümölcs, gomba, mert nem túl drága szerkezet, és nagyon jól kihasználható, ha terem valami a kertben. Ha van egy adag aszalt parid, akkor meg egyszerűen beteszed őket egy szűk szájú üvegbe, dugsz közéjük bazsalikomleveleket, és felöntöd olívaolajjal, és a buborékokat kiütögeted-kevered belőle, még két-három napon át félnaponta. Ja, és ne hagyd a paradicsomot se, és a bazsalikomlevelet se feltapadni az üveg oldalára, mert ott romlásnak indul, ha levegőt szorít oda. A legjobbakat: Mrs Smith
KÖSZÖNÖM! :-)