Olyan váratlanul, mégis magától értetődően csöppentem bele a török ételek varázslatos világába, amikor a páromat megismertem ahogyan az illatos rózsavíz merül el a tejes rizspudingban és válik vele eggyé. Immár szétválaszthatatlanul.
Hát ez vagyok én: olykor költőien, olykor szlengbe öltve, olykor pár szóval, olykor hosszú litániát követően próbálom az igazi török ízeket közvetíteni a nagyérdemű felé.
Ráadásul éppen itt kezdődött, ezen a szent helyen. A NoSalty az Ízmorzsák Elif módraszülőanyja, de legalábbis szülőnagyanyja. Ide töltöttem fel első receptjeim, itt kaptam az első támogató, dicsérő szavakat és a lendületet, hogy talán tényleg van keresnivalóm a konyhában és talán tényleg vannak olyanok, akiket érdekel, mit csinálok odabenn. Keblemre hát, NoSalty és ti, kedves olvasói, biztatlak titeket is, csak előre, hajrá, fakanalat a kézbe, előre az alkotás és jóllakás öröméért!
Ha belépünk egy török cukrászdába, az első szembetűnő különbség a magyarhoz képest a magokkal-gyümölccsel díszített, fagylalttal koronázható pudinghadsereg látványa - hát azért ne bökjünk rá csak úgy egyre. Miért is? Tán van, aki nem szeretne csirkemellhusit a desszertjébe - az egyik legautentikusabb török pudingféle, a Tavuk göğsü (ejtsd: tavuk göüszü), eredeti készítési módja szerint ugyanis főtt és rostjaira szedett csirkemellhússal sűrítendő.
Biztos vagyok benne, hogy szemet szúrna a Kazandibi – magyarul a fazék alja –, mely egyszerűnek tűnő,ám valóságban trükkösebb specialitás- a pudingot a tűzön karamellizálódó cukorrétegen átfőzik és ezek után gusztusosan, tekercsben tálalják.
Kevésbé bátrak persze maradjanak a már bevált, ismert tejberizsnél (Sütlaç, ejtsd: szütlacs),a la natúr, vagy a kemencébe visszatolva, szép barnára sült tetővel. Esetleg, hogy mégiscsak pendítsünk egy kis változatosságot, beajánlanám a Muhallebit (rizspuding, rizsliszt alappal).Persze akkor már az eredeti Sakızlı Muhallebi verziót, amit nem is olyan meglepő módon Sakız-zel, azaz a rágógumi-gyártás alapanyagával, az ámbrafa kis, áttetsző, kemény cseppekben megszárított nedvével ízesítenek. Ha nagyon szeretnénk, biztos vagyok benne, rózsavizes rizspudingot is találunk magunknak.
Csokiimádók ki ne forduljanak! Mára minden török cukrászda alapkínálatának részévé vált az amúgy brit és francia gyökerekkel rendelkező, mélyen csokoládé ízű Supangle (ejtsd: szupangle). Ha esetleg itthoni ízeket hiányolnánk, kérjünk egy szelet Tejes dara helvát (Sütlü irmik helvası), mely gyakorlatilag a mi tejbegrízünk édesebb, sűrűre főzött, behűtött verziója.
Ez még csak a kezdet lenne, mert akkor még nem beszéltem a kis, falatnyi, otthon készülő puding alapú harapnivalókról, melyet ezerféleképpen készítenek. A Sultan lokumu (magyarul a Szultán csemegéje) egy igen előkelő példa ezekre – sűrűre főzött pudinglabdacsok kókuszba forgatva-
Na, és akkor itt van ő, az én személyes kedvencem, a nagyon mandulás Keşkül (ejtsd: keskül). Az eredeti változat egy egyszerű puding, melyet rendszerint némi őrölt mandulával, sózatlan pisztáciával vagy kevés kókuszreszelékkel díszítenek. Megmutatom emellett az általunk nagyon kedvelt gyümölcsösebb, rétegzett formáját is, most egyenesen Törökország szívéből érkezett gránátalmával és narancszselével. Remélem, minél többen elkészítitek, saját kedvetekre alakítjátok! Előre is jó étvágyat hozzá!
- 1 l tej
- 1 pohár cukor (1 pohár = 2,5 dl)
- 1 cs. vaníliás cukor
- 1 csipet só
- 1 ek margarin
- 2 ek étkezési keményítő
- 2 ek rizsliszt (vagy helyette is keményítő)
- 1 tojás sárgája
- 1 dl víz
- 20 dkg egész vagy 18 dkg előre darált mandula (ebből kb. 5 dkg kókuszreszelékkel helyettesíthető)
- 2-3 marék, tetszés szerinti keksz (babapiskóta, piskóta, maradék sütemény)
- 1 gránátalma (vagy más ízlés szerinti gyümölcs)
- 1 csomag ízesítetlen tortazselé por (ha vastagabb zseléréteget szeretnénk, 2 csomag)
- 1 szép nagy lédús narancs (ha vastagabb zseléréteget szeretnénk, 2 darab)
- 1-1 ek mandulalikőr tálkánként, ha fogyasztotok alkoholt (mert mi ugye nem)
Elkészítés:
Ha egész mandulát használunk (szerintem érdemes), azt blansírozzuk, vagyis forró vízzel leöntjük, 3 percig állni hagyjuk, majd egyenként egyszerűen kinyomkodjuk őket a bőrükből.
Ezután egy sütőtepsire szórva 120 fokos sütőben 10-15 perc alatt megszárítjuk, egész kicsit meg is pirítjuk őket. Hagyjuk kihűlni, majd erős robotgéppel egészen finomra aprítjuk (ha kókuszreszeléket is használunk ezen a ponton azt is hozzáadjuk), vagy kávédarálóval finomra daráljuk, félretesszük.
A tejet egy lábosban a cukorral, vaníliás cukorral, egy csipet sóval és a margarinnal felforraljuk, a margarint gyakori keverés mellett beleolvasztjuk a tejbe.
Egy külön tálkában a tojás sárgáját, a keményítőt és a rizslisztet habverő segítségével alaposan elkeverjük kb. 1 dl vízzel (felhabosítjuk), majd folyamatos keverés mellett a lassú tűzön forró tejhez öntjük.
2 perc keverés, forralás után hozzáadjuk a darált mandulát, addig főzzük, míg a puding szépen besűrűsödik (2-3 perc).
A tüzet elzárjuk, a pudingot az eredeti verzió szerint azonnal tálkákba töltjük, darált/szeletelt mandulával, sózatlan pisztáciával vagy kókuszreszelékkel díszítve, behűtve tálaljuk.
A rétegzett verzióhoz a kekszeket összetördelve a tálkák aljába szórjuk – ha fogyasztotok alkoholt, meglocsolhatjátok kevés mandulalikőrrel –, rámerjük a kész, még forró pudingot, megszórjuk gránátalmával (vagy más gyümölccsel – eper, málna, áfonya pl. tökéletes lehet hozzá). A tortazselé por csomagolásán leírtak szerint elkészítjük a zselét a narancs kifacsart leve és víz keverékéből, majd ezt még forrón a gyümölcs tetejére csorgatjuk. Miután a zselé megszilárdult darált/szeletelt mandulával, sózatlan pisztáciával vagy kókuszreszelékkel díszítjük, behűtve tálaljuk.
