Tejföl nélkül nincsen magyar konyha, de milyen nehéz megtalálni a tökéleteset, amikor tízesével sorakoznak a különböző márkák a boltban. Íme, a jó tejföl ismérvei!
A tejföl a hétköznapok nagy kedvence – sok-sok főzelék, mártás alapanyaga, de csak úgy, magában is számos ételt meglocsolunk vele, nem beszélve az menzaemlékeket idéző tunkolásokról: a tejfölös pohárba mártogatott kifliről. Azért persze egy jó csirkepörkölt is elbírja magán a zsíros, fehér finomságot, valaki bele is főzi, más csak mutatóba, az étel tetejére csepegteti rá. Annyi biztos, hogy a tejszínből készülő krémes tejtermék számos más nemzet konyhájában is jelen van valamilyen formában: a franciák creme franchie néven ismerik a 30 százalékos zsírtartalmú terméket, Angliában viszont 10, 12, 16 százalékos a hasonló termékek zsírtartalma. Hivatalosan 16 százalékos zsírarány fölött tekintünk tejfölnek bármilyen készítményt, itthon a 20 százalékosokat tartjuk főzésre igazán alkalmasnak, az ennél soványabb változatok sokkal könnyebben kicsapódnak főzés során – na, meg persze az élvezeti értékük sem azonos zsírosabb társaikéval.
Nagyon egyszerűen készíthetünk otthon is házi tejfölt, ha áhítoznánk rá – a munka gyümölcsét biztos, hogy elégedetten fogjuk fogyasztani! Jó két liter házi tejjel álljunk neki a műveletnek, ennél kevesebbel nem igazán érdemes. A nyers tejet most sehogy sem kerülhetjük ki: csak ennek a tetejére ül ki a finom tejzsír, a hőkezelt uht-tejek nem alkalmasak erre az akciónkra. Fölözzük le a tejszínréteget egy-két nap után – kötélidegzetet igényel persze, hogy ne kanalazzuk le korábban a tejszínréteget, de legyünk kitartóak, nekünk most a tejföl a célunk! Semmi hókuszpókusz, egzotikus hozzávaló vagy kimondhatatlan nevű konyhai felszerelés nem szükséges: tej, edény, kanál és tál. A piacokon egyébként viszonylag olcsón juthatunk valódi tehéntejhez: 150–200 forint között mozog a literár.
