Februárban ünneplik a pisco napját Peruban. Ebből az apropóból utazzunk el oda, ahol először találkozott egymással a lime, a cukorszirup, a tojásfehérje és a szőlőpárlat! Salud!
„Pisco sour gratis, Pisco sour gratis”
Ha elrabolnak, csuklyát tesznek a fejünkre, esetleg el is kábítanak, majd jól megutaztatnak, mint egy csomagot, és egyszercsak egy hófehér árkádos, csipkés, koloniális házakkal körbevett pálmafás téren ébredünk, szemben egy hatalmas fehér katedrálissal, felette két, hósipkás vulkáni kúp uralkodik és az egymást érő éttermek behívogató indián asszonyai és lányai „Pisco sour gratis, Pisco sour gratis” kiáltásokkal próbálnak betessékelni az általuk kínált helyre, akkor minden bizonnyal Arequipába, a perui Andok legszebb városába vetett sorsunk. Magunktól is érdemes elmenni oda, de most nem erről lesz szó, hanem a Pisco sour nevű italról.
Pisco
A pisco áttetsző fehér vagy sárgás borpárlat, azaz egy brandy, vagyis tüzes víz, alias aguardiente.
Születési helye Peru, a chileiek szerint Chile (is): az eredet kérdése sokszor egyáltalán nem tréfás önvédelmi helyzeteket eredményezhet, ha a két nemzet fiai ebbéli vitájának közepébe csöppenünk. A szakértők és a párlat szerelmesei a dél-amerikai west coast e két nagykutyájának számos háborúja és határvillongása mögött vélik valódi kiváltó okként megbújni a piscót, bár egyfelől nehéz lenne eltagadni, hogy Pisco városka Peruban volt, van és lesz, másfelől az is igaz, hogy egykoron mindkét ország az Inka Birodalom, majd az azt követő Perui (Új-Spanyolországi) Alkirályság fennhatósága alá tartozott. Amelyeket ugye, sosem irányítottak mai chilei területekről, hanem leginkább Cuzcóból és Limából, meg egyébként is ¡Viva Peru!
Tipikus Szeged–Baja halászlé-ellentét, maradjunk annyiban...
A pisco egyébként kecsua nyelven azt jelenti „madár”, vagy más magyarázat szerint, „érlelésre használt agyagedény”, ami ugye nem mindegy. Italként apja Dionüszosz, anyja a Pachamama (a Földanya), aki a spanyolok által az óhazából már a hódítást követően betelepített szőlőt kihordta termékeny méhében. Így született meg az a bor, amelynek feleslegét már igen hamar lepárolták és ez a pisco. Azért hívják így, mert általában mindenhová Pisco kikötőjéből érkezett, lévén ez rendkívül közel a hírneves Ica borvidékéhez.
Ízre selymes, lágy, az érlelés következtében kicsit hordóízű. Négy fajtáját különböztetjük meg: a semleges, áttetsző, csak quebranta szőlőből készült pisco puro az, amivel legtöbbször találkozhatunk, míg az illatosabb szőlőből készül a pisco aromatico, a kettő keveréke a pisco acholado, végül a részben érlelt mustból készült pisco mosto verde még ritkábban kapható a jobb hazai hagyományos és internetes italboltokban. 30-40 fokos, magában is élvezettel fogyasztható. Bolíviai unokatestvére a singani, amely muskotályszőlőből készül, csak ott és sehol máshol.
Italszeretettel: Al
