Nálunk a tárkonyos raguleves a legnagyobb kedvenc, édes-savanykás íze miatt imádják a gyerekek. Bármikor készítem, biztosan elfogy egy egész lábasra való belőle. Ennek egy hasonlatos megfelelőjét kerestem, amit gyorsan, akár hétköznaponként is tudok tálalni. Színvilágában szinte megegyezik vele, és bármilyen friss zöldséggel lehet gazdagítani.
A waterzooi receptje Belgium északi részéről, Gentből származik. A nevében rejlik egy holland szó: „zooien“, melynek jelentése: főzni. A 16. században nagy népszerűségnek örvendett, de kiállta az idő próbáját, így ma is találkozhatunk vele a helyi étlapokon. Eredetileg tengeri és édesvízi halakkal készítették, mára a csirkés változat sokkal népszerűbb. Erről is szól egy legenda, miszerint a Gent körüli folyók olyan szennyezetté váltak, hogy a halak kipusztultak vagy elmenekültek belőlük, ezért váltottak a helyiek, és kezdték el csirkemellel készíteni ezt a zöldségekben bővelkedő ragulevest.
Alapjáraton: hagyma, póré, sárgarépa, zeller, burgonya és zöldfűszerek, azaz petrezselyem, kakukkfű, zsálya és babérlevél kerültek a hal mellé. Ez az összeállítás a mai napig nem változott, csak a hal cserélődött csirkehúsra. Ennek mi, anyukák, természetesen nagyon örülünk, mert a legtöbb gyerek sikítva menekül, ha halat lát a levesében, és mi is megnyugodhatunk, hogy nem nyelnek le egy szálkát sem.
És hogy mi a különbség egy magyar raguleveshez képest? Az alapanyagok nagyobb darabokban, étteremben pedig julienne-re vágva sorakoznak a tányérokon. Ezt az izgalmas küllemet én is megpróbáltam reprodukálni, így látszólag egy teljesen más étel került az asztalra. Hétközben gyorsan elkészíthető vacsi, rusztikus kenyérrel egy tunkolható húsos-zöldséges egytálétel. Színesíthetjük bébispenótlevelekkel, esetleg párolt, majd lepirított kelbimbóval. Utána jöhet egy palacsinta, vargabéles vagy túrós tészta, ha még fér bármi is a pocakokba.
Jövő héten maradunk a csirkénél, kókuszos csirkecsíkokat készítek. Addig ismerkedjetek meg ezzel a színpompás ragulevessel, a waterzooi-val!
Gréti
