Az impozáns Eiffel Palace épületének Bajcsy-Zsilinszky úti bejárata felől közelítettük meg a bisztrót. Kíváncsiak voltunk a számos díjjal rendelkező épület belsőépítészeti megoldásaira és a Gustav Eiffel által vezetett építésziroda tervezésében készült kovácsoltvas korlátok felújítására. Túl sok álmélkodásra azonban nem volt időnk, mert az aulából nyíló bejáraton keresztül láttuk, hogy az étteremben a meghívásra érkezett kíváncsi újságírósereg már összegyűlt.
Kondor Gábor tulajdonos fogadott bennünket, és azonnal asztalához invitált. Ahogy behuppantunk az aszal mögötti ülésre, jobbról welcome drink érkezett, balról az előétel fatálon. Láttam, itt nem viccelnek - éhen nem marad senki, az biztos.
Érkezésem előtt lecsekkoltam az étlapot, melyben se matematikai, se más összefüggéseket nem találtam. Rá sem kellett kérdeznem, Gábor mintha kitalálta volna a gondolatomat, azonnal válaszolt a még fel sem tett kérdésemre: az étterem minden igényt kielégítő, nemzetközi ételkínálatát mindig a konyhafőnökkel, Papp Zsolttal közösen állítják össze. Nem kötelezték el magukat egyetlen gasztronómiai irányzat mellett sem. Gábor szeret weboldalakon böngészni, és itt jön a jó hír, kedves olvasó, a NoSalty oldalát igen gyakran látogatja. Általa is inspirálódik! Ez nem az első alkalom, hogy ilyet hallok, tehát nem csodálkoztam rajta. A jelenlegi étlap egyik fogása, az ír sörgulyás ötlete is az egyik szakácsunk receptje által született.
De ne kalandozzunk el, térjünk vissza a lényegre, a menüsorra. "Eiffel ízelítő falatkák" fantázianévre hallgató előételünk, ahogy már korábban említettem, fatányéron érkezett. Libakolbász, feketeerdei sonka, kecskesajt és füge friss salátalevelekkel. Ebben az összeállításban ugyan nem volt semmi saját gyártású és újdonság, de a válogatás tükrözte Gáborék elképzelését: friss, minőségi, jól párosított és gazdagon tálalt ételek kerültek a meghívottak elé. Nem is akárhogyan, a pincérek ugyanis - nem szokványos módon - kiemelkedően kedvesek és előzékenyek voltak, és ez nem csupán azért történt, mert a főnökkel ültünk egy asztalnál. Gábor nem hogy nem tagadta, egyenesen büszkén mesélte: talán csak egy pincér alkalmazottjának van vendéglátóipari végzettsége. Lehet, hogy feltalálta a spanyolviaszt? Ha a pincérek helyén mindenhol autószerelők vagy mezőgazdasági üzemmérnökök dolgoznának, lehet, hogy sokkal szívesebben járnánk éttermekbe?!
Ugyancsak az étlapról a következő delikvens: illata korábban érkezett meg mint maga a leves, nem csoda, hiszen szarvasgombával készült. Az erdei gombák egész kis telepe ült a csészénkben. Apropó csésze, talán ez az egy edényke cserére szorulna. A benne tálalt leves viszont ízletes és kiadós volt. Nem hagyták le a tetejéről a neki kijáró friss petrezselyemszórást sem.
Aztán a főételek triumvirátusa következett. Elsőként a nemzetközi felhozatalból indítottunk olasz slágon egy fokhagymás-rákos pappardellével. A tésztára többen rákérdeztünk, hogy házi készítésű-e. Ha azt mondják igen, én készséggel elhiszem. Szóval a szakács kisujjában van a tengersós főzővízkészítés és al dente főzés minden csínja-bínja.
Itt még nem, de a soron következő citromborsos grillezett csirkénél már gyanakodtam arra, hogy a fűszereket nem sajnálják az ételekből. A következő rozé kacsamellhez tálalt chilis-áfonyás szilva chutney pedig teljesen megalapozta a gyanúmat - én ugyan élvezkedtem a különböző ízvilágú erősen fűszeres fogások kóstolása közben, de egy érzékenyebb gyomrú vendég ezzel nem biztos, hogy így lenne.
Csökkentett adagokat kaptunk, mivel több fogást kóstoltunk egymás után, de még így is bőséges volt az ellátás. A desszerteknek már nem jutott hely, pedig igencsak csábított a meggyes-diós rétes, sajttorta és belgacsokis brownie hármasa. Ezek közül a rétes állítólag a legkelendőbb. Csak azért juthatott nekünk még este nyolc után, mert gondoltak ránk, és az érkezésünkre való tekintettel bespájzoltak belőle.
Az árak meglepően a földön járnak! Ezen első pillanatban meglepődtem, de tény, hogy az Eiifel Bistóban napi 350 adag menüt szolgálnak fel. Ez az egyedülállóan magas szám segíthet, talán elérhető kategóriában tartani, nem csak a menü, de az étlapon feltüntetett árakat. Háromszor megtelik és kiürül ebédidőben minden szék! Ez csodás hír a mai viszonylatban, amikor sok vendéglátós siránkozik, hogy nem megy a bolt. Innen üzenem nekik: vegyenek fel mosolygós, tálcazsonglőr kertészeket!
A közeli torkos csütörtökre már minden hely elkelt, de az étterem tulajdonosai úgy döntöttek, két nappal meghosszabbítják az 50%-os akciót. Úgyhogy kalandra fel! Ha szeretitek az ízgazdag, megbízható konyhát, ahol az étlapon biztosan megtaláljátok a számotokra megfelelő, friss alapanyagokból készült fogást, és szívesen eltöltenétek egy estét egy tágas, kellemes atmoszférájú, kedves felszolgálógárdával megáldott helyen, akkor tegyetek egy próbát, csekkoljatok be az Eiffel Bistróba még most!
A menü egységára januárban emelkedett, de még így is csak 1.090 forint. Tehát, aki a közelben dolgozik, megéri benéznie egy leves-főétel kombóra! Ugyanakkor, ha színházas, mozis estét terveztek a környéken, akkor a késői órák is alkalmasak egy meghitt páros vacsorára.
