Vendégségben egy thai konyhában

Hazaesünk munka után fáradtan, éhesen, és már nincs energiánk boltba menni - nézzük, mi van a hűtőben. És nézzük mi történik, ha ugyanez a jelenet Thaiföldön játszódik! 

Két hete már meséltem arról a csoportról, ahol bevándorlók osztják meg személyes receptjeiket és történeteiket. A lecsó és gombóc után a második alkalommal a csapat thai tagja hívott minket a konyhájába.

Említettem már párszor, hogy a thai konyha számomra megunhatatlan: ha életem végéig thai ételeken kéne élnem, az sem jelentene gondolt, feltéve, ha néha-néha kaphatnék valamilyen péksüteményt - abban ugyanis nem jeleskednem. A pad thai kapcsán már meséltem, hogy a délkelet-ázsiai ország konyhája okozott számomra némi kihívást, és csak egy egy estés workshop erejéig sikerült közelebb kerülnöm hozzá.

Így aztán érthető módon nagyon örültem annak, hogy olyan valakitől tanulok főzni, aki élete első huszonkét évét Bangkokban töltötte. A kérdés azért is izgatott nagyon, mert az ország kultúrája és étkezési szokásai annyira távol állnak az általam megszokottól, hogy még csak esélyem sincs kitalálni, hogyan főznek ők a mindennapokban, és hogy milyen is az igazi thai konyha.

A konyha és a főzési szokások ugyanis változnak - nem hiába mosolygunk vagy csodálkozunk r.kata által bemutatott régi recepteken, a mai magyar konyha egészen más, mint a száz évvel ezelőtti. Vannak az emblematikus ételek, mint a gulyásleves, a paprikás csirke és a somlói galuska, és még jó pár, amelyek jellemzik a magyar konyhát, amit nem győzünk a turistákra tukmálni, és amit néha napján meg is főzünk, de nem szerves részei a mindennapos étkezésünknek.

A tom yum tészta receptjéért ide kattints

Olyan sokan vagyunk itt ezen az oldalon, hogy gyakorlatilag a statisztikai hivatal is készíthetne felmérést a magyarok étkezési szokásairól a legnézettebb receptek alapján – amely listán egyébként nem szerepel sem a gulyás, sem a paprikás csirke – , ezért úgy gondolom, hogy az átlag magyar konyha messze különbözik attól, ami a köztudatban él. Leveseket főzünk, töménytelen mennyiségű krémes süteményt, és nyár ide vagy oda, nehéz húsokat. Hogy ez jó vagy sem, mindenki döntse el maga, én mindenesetre nagyon érdekesnek tartom. Egy sajátomnál nagyon távol álló kultúrában pedig szinte lehetetlennek tartom az átlagember étkezési szokásaiba való betekintést, ezért voltam mérhetetlenül izgatott, mikor thai kuktatársam közölte, nem akar semmi turistákra és külföldiekre szabott ételt bemutatni, csak valamit, amit egy átlag thai este összedob. Zseniális ötletnek tartottam, mintha a magyarkonyha-órámon milánói sertésbordát vagy valamilyen lakodalmas szeletet készítettem volna.

A citromfüves thai spa ital receptjét itt találod

A főfogás tom yum tészta volt - sznob énem az első percben értetlenkedve nézte az olasz spagettit a thai alapanyagok között, de Ammie rögtön megmagyarázta, hogy ez egy fúziós recept, van egy mindenki által ismert tom yum leves kókusztejjel, fenyérfűvel, tenger gyümölcseivel és kaffir lime levéllel, aminek az ízeit egyszerűen összekeverték egy globalizáció által behurcolt olasz tésztával. Nem autentikus, nem tradicionális, még csak igazi receptje sincs, viszont igazi thai étel. Zárójelben megjegyzem, ennél a pontnál kezdtem el sajnálni, hogy a két tradicionális fogás közül legalább az egyiket nem cseréltem le egy bolognais lángosra.

De hát késő bánat, legalább részt vehettem egy igazi thai vacsora elkészítésében, és többet tanultam belőle, mint három szakácskönyvből vagy egy drága workshopból. Ammie szerint a thaiok a mindennapokban nem használnak recepteket - nincs egy csipet ez, két kanál az - , csak meglódítják az üveget, belemarkolnak a fűszerekbe, aztán kóstolgatnak, hogy jó-e már. Az erős láng és a vastag falú lábas kötelező, az arányok pedig személyre szabottak. Most hallottam először azt is, hogy a nélkülözhetetlen fenyérfüvet nem egyben főzik, és a végén eltávolítják, hanem darabokra vágják, és a tányér szélére kotorásszák a kaffir lime levelével és a galangallal együtt. Arról, hogy Thaiföldön nem pálcikával, hanem villával esznek, már tudtam, de most megkaptam a megerősítést is.

A tom yum tészta receptjeit itt találod

A negyed óra alatt elkészített tom yum tésztát még soha egyetlen thai szakácskönyvben vagy étlapon sem láttam, mégis egy tányér Thaiföldet kaptam. Kifejezetten jól esett mellé a langyosra hűtött citromfű főzet, amit Thaiföldön a spa-ban isznak frissítőként. Szeretettel ajánlom mindkettőt mindenkinek, aki odavan a thai ízekért, vagy csak szereti a hűtőből összedobálni a vacsorát.

Hozzászólások

Dióbél

Nagyon tetszik a cikksorozat ötlete, megvalósítása, köszönöm..... A cikkíró véleményét azonban nem osztom abban a kitételben, miszerint a legnézettebb receptek egyezik a leggyakrabban asztalra kerül? ételeinkkel. Szerintem az alapvet? recepteket még ma is otthonról hozza az ember lánya/fia, és a mindennapokban erre nem is keres másik receptet. Huszonéve háztartást vezetve, három gyerek nevelése közben rengeteg receptet gy?jtöttem, de meg kell mondjam, nem is érdekel, ki hogy f?zi a gulyást, vagy a paprikás csirkét, mert azt úgyis a saját fejem után f?z?m. Ellenben hétköznapi levesekhez ötleteket, sütiket, vagy különleges vendégvárókat én is gyakran nézegetek ezen az oldalon, és máshol is. További lelkes és jóíz? f?z?cskézést, és cikkírást kívánva: Dióbél

Dacota

Kedves Dióbél, Köszönöm a hozzászólást! Érdekes, amit mondasz, és igazad van - rutinos háziasszonyok bizonyára nem keresnek rá olyan receptekre, ami a kisujjukban van. Inkább csak arra akartam utalni, hogy a népszer?ségi lista megmutatja, mikre keresünk rá mi magyarok leggyakrabban. Öt éve vagyok a NoSaltyval, és nem emlékszem arra, hogy valaha tartósan vezette volna a népszer?ségi listát egy egészséges saláta, vagy könny? halétel. A cikkben arra szerettem volna utalni, hogy az a konyha, ami egy adott kultúrát jellemez, nem biztos, hogy a legismertebb fogásokból áll. A mi emblematikus receptjeink jellemzik a klasszikus magyar konyhát, de a mindennapos f?zésünk szintén egy jó kép a tipikus magyar konyháról ma. Biztos vagyok benne, hogy az olaszok nem esznek minden nap pizzát vagy tiramisut vagy lasagnét, de tudom, hogy egy könny? pasta vagy saláta nélkül nincs nap. A cikkel azt akartam mondani, hogy míg egy európai ország konyhájának a nem emblematikus, de mindennapos étkezését tudjuk rekonstruálni, addig ezt egy olyan, mienkt?l távoli kultúrával, mint a thai, ahol teljesen más alapanyagokért és technikák vannak, nem. Ezért örültem, hogy Ammie megmutatott nekem - nekünk egy összedobom thai fogást, és ezért villant át az agyamon, hogy minket legalább annyira jellemez egy tejfölös tepsis csirke, és egy gyors sütés nélküli süti, mint a híres ételeink - hiszen a mindennapokban ezeknek a receptjeit keressük. Nagyon örülök, hogy tetszik a cikk koncepciója, tervezem folytatni. :) Még egyszer köszönöm a színvonalas hozzászólást, öröm néha ilyenekr?l eszmét cserélni. :) Szép estét! Üdvözlettel, Nóra

witch

Lehet, hogy az "ezt fozitek ma" rovat jobban tukrozi, hogy valoban mi kerul az asztalra. Gyakran nezegetem, mert kivancsi vagyok masok vacsorajara. :o)

Dióbél

Köszönöm az ötletet!

Dióbél

Köszönöm a választ, ez megvilágította a szándékot..... És valóban a mindennapi f?z?cske nem a klasszikusok állandó ismételgetésér?l szól. Szeretettel kívánok még sok ilyen alkalmat más konyhák titkainak felfedezésére, és várom a további cikkeket! Üdvözlettel: Ági

Címlapról ajánljuk

További cikkek