Két hete már meséltem arról a csoportról, ahol bevándorlók osztják meg személyes receptjeiket és történeteiket. A lecsó és gombóc után a második alkalommal a csapat thai tagja hívott minket a konyhájába.
Említettem már párszor, hogy a thai konyha számomra megunhatatlan: ha életem végéig thai ételeken kéne élnem, az sem jelentene gondolt, feltéve, ha néha-néha kaphatnék valamilyen péksüteményt - abban ugyanis nem jeleskednem. A pad thai kapcsán már meséltem, hogy a délkelet-ázsiai ország konyhája okozott számomra némi kihívást, és csak egy egy estés workshop erejéig sikerült közelebb kerülnöm hozzá.
Így aztán érthető módon nagyon örültem annak, hogy olyan valakitől tanulok főzni, aki élete első huszonkét évét Bangkokban töltötte. A kérdés azért is izgatott nagyon, mert az ország kultúrája és étkezési szokásai annyira távol állnak az általam megszokottól, hogy még csak esélyem sincs kitalálni, hogyan főznek ők a mindennapokban, és hogy milyen is az igazi thai konyha.
A konyha és a főzési szokások ugyanis változnak - nem hiába mosolygunk vagy csodálkozunk r.kata által bemutatott régi recepteken, a mai magyar konyha egészen más, mint a száz évvel ezelőtti. Vannak az emblematikus ételek, mint a gulyásleves, a paprikás csirke és a somlói galuska, és még jó pár, amelyek jellemzik a magyar konyhát, amit nem győzünk a turistákra tukmálni, és amit néha napján meg is főzünk, de nem szerves részei a mindennapos étkezésünknek.
Olyan sokan vagyunk itt ezen az oldalon, hogy gyakorlatilag a statisztikai hivatal is készíthetne felmérést a magyarok étkezési szokásairól a legnézettebb receptek alapján – amely listán egyébként nem szerepel sem a gulyás, sem a paprikás csirke – , ezért úgy gondolom, hogy az átlag magyar konyha messze különbözik attól, ami a köztudatban él. Leveseket főzünk, töménytelen mennyiségű krémes süteményt, és nyár ide vagy oda, nehéz húsokat. Hogy ez jó vagy sem, mindenki döntse el maga, én mindenesetre nagyon érdekesnek tartom. Egy sajátomnál nagyon távol álló kultúrában pedig szinte lehetetlennek tartom az átlagember étkezési szokásaiba való betekintést, ezért voltam mérhetetlenül izgatott, mikor thai kuktatársam közölte, nem akar semmi turistákra és külföldiekre szabott ételt bemutatni, csak valamit, amit egy átlag thai este összedob. Zseniális ötletnek tartottam, mintha a magyarkonyha-órámon milánói sertésbordát vagy valamilyen lakodalmas szeletet készítettem volna.
A főfogás tom yum tészta volt - sznob énem az első percben értetlenkedve nézte az olasz spagettit a thai alapanyagok között, de Ammie rögtön megmagyarázta, hogy ez egy fúziós recept, van egy mindenki által ismert tom yum leves kókusztejjel, fenyérfűvel, tenger gyümölcseivel és kaffir lime levéllel, aminek az ízeit egyszerűen összekeverték egy globalizáció által behurcolt olasz tésztával. Nem autentikus, nem tradicionális, még csak igazi receptje sincs, viszont igazi thai étel. Zárójelben megjegyzem, ennél a pontnál kezdtem el sajnálni, hogy a két tradicionális fogás közül legalább az egyiket nem cseréltem le egy bolognais lángosra.
De hát késő bánat, legalább részt vehettem egy igazi thai vacsora elkészítésében, és többet tanultam belőle, mint három szakácskönyvből vagy egy drága workshopból. Ammie szerint a thaiok a mindennapokban nem használnak recepteket - nincs egy csipet ez, két kanál az - , csak meglódítják az üveget, belemarkolnak a fűszerekbe, aztán kóstolgatnak, hogy jó-e már. Az erős láng és a vastag falú lábas kötelező, az arányok pedig személyre szabottak. Most hallottam először azt is, hogy a nélkülözhetetlen fenyérfüvet nem egyben főzik, és a végén eltávolítják, hanem darabokra vágják, és a tányér szélére kotorásszák a kaffir lime levelével és a galangallal együtt. Arról, hogy Thaiföldön nem pálcikával, hanem villával esznek, már tudtam, de most megkaptam a megerősítést is.
A negyed óra alatt elkészített tom yum tésztát még soha egyetlen thai szakácskönyvben vagy étlapon sem láttam, mégis egy tányér Thaiföldet kaptam. Kifejezetten jól esett mellé a langyosra hűtött citromfű főzet, amit Thaiföldön a spa-ban isznak frissítőként. Szeretettel ajánlom mindkettőt mindenkinek, aki odavan a thai ízekért, vagy csak szereti a hűtőből összedobálni a vacsorát.
