Ma már otthon is elvégezhetjük a tesztet!
Szerencsére napjainkban már létezik a hagyományos citológiánál sokkal jobb megoldás: ilyen például a Neumann Labs Easy HPV Test-je, amellyel kényelmesen, orvosi beavatkozás nélkül győződhetünk meg arról, hogy hordozzuk-e valamelyik vírust. Az 1998 óta Humán papillómavírus-diagnosztikával foglalkozó Neumann Diagnostics több mint 6 ezer magyar nőt bevonó klinikai vizsgálat során bizonyította kétlépcsős, részben otthon is elvégezhető eljárásának hatékonyságát.
A HPV-ről további információ elérhető a Neumann Labs honlapján, kattints!
A Neumann Labs Easy HPV Test használata kifejezetten egyszerű, gyors és kényelmetlenségtől, illetve fájdalomtól mentes, leginkább egy tampon felhelyezéséhez hasonló. Az otthon levett minta vizsgálata professzionális körülmények között, laboratóriumban történik, és alkalmas az összes ismert magaskockázatú vírus jelenlétének kimutatására. Ennél hatékonyabb teszt ma nem létezik. Az eredmény postán érkezik, pozitív minta esetén pedig javasolt nőgyógyászhoz fordulni, hogy második lépcsőben, a cég biomarker-tesztjének elvégzésével szinte 100 százalékos biztonsággal megállapítsák a méhnyakrák kockázatát.
És azért is, mert abban hiszek, hogy az emberek edukálásával érhetjük azt el, hogy évekkel, évtizedekkel később csökkenjen a megbetegedési és halálozási arány ebben a betegségben.
Hálás lettem volna, ha annak idején, amikor folyamatosan visszajártam a nőgyógyászhoz a visszatérő problémámmal, akkor legalább egyszer javasolja a HPV-szűrés elvégzését. Soha, senki nem figyelmeztetett a diagnózisom előtt, hogy a HPV-szűrés is legalább annyira fontos, mint a citológiai mintavétel. Sőt, azzal sem voltam tisztában, hogy a HPV-t eszik-e vagy isszák. Ha 2013 előtt is létezett volna ez a teszt, lehet, nem kellett volna keresztülmennem ezen a betegségen.
– Örömmel csatlakoztál a Neumann Diagnostics méhnyakrák elleni kampányához is, miért? Miben jelentheti a legnagyobb segítséget/előnyt szerinted az Easy HPV Test a nőknek?
– Öt és fél éve diagnosztizáltak ezzel a tumorral, pontosan ugyanennyi ideje publikálok különböző módokon minderről. Ezalatt az idő alatt rengetegen írtak, sokan kértek segítséget, vagy csak annyit, hogy hallgassam meg őket. Nem egy olyan helyzetet tudok elmesélni, amikor azt mondták: miattad mentem el szűrésre, ezért időben fedezték fel a rákos megbetegedésemet (ugye ez az a daganat, ami a korai stádiumban kiválóan kezelhető). Nekem az a legfontosabb változás, hogy többen elmennek a szűrésekre. Ha csak egynél több nőnek nem kell azon végigmennie emiatt, amin nekem, akkor már megérte. De többen vannak, egyre többen, és ennek a munkának még nincs vége. Egy edukációs munka soha nem egy hét alatt hoz változást, hanem majd évtizedek múlva lesz érdemes erre a kérdésre visszatérni.
– Te vagy a méhnyakrák elleni küzdelem egyik kampányarca. Tapasztaltál változást e téren a nők hozzáállásában azóta, hogy tevékenyen részt veszel mindebben?
Én nem szerettem és becsültem magam nőként. Nem akartam gyereket szülni, nem láttam magam elég értékesnek ahhoz, hogy valaki szeressen engem is. Egész egyszerűen úgy éreztem, hogy nem vagyok érdemes arra, hogy boldog kapcsolatban vagy házasságban, illetve családban éljek. A betegségem gyökerét itt találtam meg magamban.
– A méhnyakrák a nőiséggel kapcsolatos megbetegedés. Azt jelzi, hogy a rendszerben gond van azzal, hogyan éled meg a létezésed nőként. Persze nagyon egyénfüggő, és minden eset más és más, ezért nem lehet általánosan kijelenteni, hogy ha te méhnyakrákos lettél, akkor tuti nem szeretted és becsülted magad nőként, de általában itt kell elkezdni keresni az okokat.
– Egy ilyen betegség óhatatlanul felveti a „Miért pont én?” kérdését. Az okokat kutatva mire jutottál, mi idézhette elő ezt a betegséget?
– Bármennyire is furcsán hangozhat ez, de többet kaptam ettől a betegségtől, mint amennyit elvett tőlem. A legfontosabb változás az, hogy sokkal tudatosabban élek, és a lehető legtöbbet teszem azért, hogy ne legyek ismét beteg. De ugyanennyire fontos változások történtek lelki síkon is. Jóval nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Pontosan tudom, hova megyek, mit szeretnék az életemben még elérni. Megszűnt például a félelem is. Ez is egy kulcsfontosságú része annak a változásnak, amin az elmúlt években keresztülmentem. Nem félek olyan dolgoktól például, mint az öregedés. Emlékszem, négy évvel ezelőtt, a harmincadik születésnapomon még úgy fújtam el a gyertyákat, hogy nem tudtuk, lesz-e következő alkalom. Itt van előttem a mai napig a barátaim és a családtagjaim arca, a szemükben a félelemmel. Azóta minden egyes plusz évnek kimondhatatlanul örülök. Sosem szégyellném emiatt a ráncaimat vagy a koromat.
– Hogyan változtatta meg az életed a betegség?
Fél év tünetmentesség után, amikor visszajött a tumor, és már rendes fájdalommal is járt, ami jelen volt a nap huszonnégy órájában, akkor értettem meg a ráknak az igazi természetét. Az a fájdalom tanított meg végül szembenézni azzal, hogy mivel is állok szemben. És ez a kegyetlen élethelyzet olyan dolgokat préselt ki belőlem, amire azt hittem, sosem leszek képes. Szembe kellett néznem azzal, hogy ebben a betegségben elveszíthetem az életemet. El kellett tehát fogadnom, hogy lehet, belehalok. Az igazi holtpont ez volt.
Az első holtpont a nagy operációm után volt, amikor szembesültem vele, hogy ez a test és a működési folyamatai már nem lesznek többé ugyanolyanok, mint régen voltak. Az csak egy része, hogy elveszítettem a méhemet, de ezenkívül még sok minden más is megváltozott, amire nem lehet igazán felkészülni. Ezzel szembesülni pedig igazi mélypont volt, de nem a legerőteljesebb.
– Több holtponttal és rengeteg nehézséggel kellett megküzdenem a betegség alatt. És azóta is. Gyakorlatilag egy daganatos megbetegedésnek (legalábbis ennek a típusnak, és egy ilyen fokú stádiumnak) nincs vége azzal, hogy kimondják a tünetmentességet.
– Egy ilyen betegségből felépülni rendkívül küzdelmes, nehéz helyzetek sorozatán mentél át. Mikor voltak holtpontok?
– Hosszas félrediagnosztizálás után, egy rosszullét során derült ki, hogy méhnyakrákom van. Ekkor már fél éve jártam egy magánrendelőbe az erős, vérzéses tünetemmel, ahol méhszájsebnek nézték a tumoromat. 2013 decemberében, amikor végül is diagnosztizálták az állapotomat, már áttétes volt a daganatom vastagbélre, és nem voltam operálható. Elő kellett kezelniük kemoterápiával.
– Hogyan derült ki a betegséged?
Szentesi Éva öt éve publikál különböző módokon a betegségről, arra bátorítva a nőket, menjenek el szűrővizsgálatra, mert a korai felismerés sorsdöntő. Ti mikor voltatok utoljára?
