Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Ramen-kisokos: a történetétől a kedvenc budapesti ramenezőinkig

Nem egyszerű jó rament találni Budapesten, de mi kísérletet tettünk arra, hogy ajánljunk pár helyet, ahova bármikor betérhetsz egy lélekmelegítő levesre.

Bár ma már egyértelműen a japán ételek között tartjuk számon a rament, eredete valójában homályba vész. Az biztos, hogy a ramen lelke a kínai típusú búzalisztből készült – jobb esetben házi – tészta, így minden valószínűség szerint Kínában született meg az első recept. Egy japán legenda úgy szól, hogy az 1660-as években egy kínai neo-konfuciánus tudós, Zhu Shunsui Japánba menekült, és Tokugawa Mitsukuni politikus tanácsadójaként ismertette meg a rament az első japán emberrel. Ugyanezt a teóriát a legtöbb történész elveti, mert valószínűleg a japánok találták ki, hogy minél távolabbra helyezzék az időben a ramen megjelenését az országban.

A valószínűbb és hivatalosan is elfogadott eredettörténet szerint kínai bevándorlók hozták el a 19. század végén, 20. század elején Yokohamába. A Shin-Yokohama Ramen Museum forrásai szerint is Kínából származik az étel, és 1859-ben került a felkelő Nap országába, hogy onnan aztán világhódító útra induljon. Az első ramenezőt 1910-ben Asakusában, Tokióban nyitották, RAIRAIKEN néven, a tulajdonos pedig 12 kantoni szakácsot alkalmazott a Yokohamai Chinatown-ból, hogy a japán vendégek számára elkészítsék az ételt.

A kínai gyökerek ma is tetten érhetőek a levesen, és nemcsak az étel elkészítését tekintve, hanem már a nevében is. A ramen szó eredetéről is két lehetséges magyarázat létezik, az egyik szerint a kínai la mian szóból ered, ami „kézzel készült tésztát” jelent, a másik szerint a szintén kínai lao mian japán átirata, ami pedig „ősi tésztát” jelent, és tekintve, hogy a leves egyik legfontosabb összetevője az alaplé mellett a tészta, így nekünk mindkét indoklás logikusnak tűnik. A tésztát egyébként lisztből, vízből, sóból, és kansui-ból, egyfajta lúgos vízből készítik. Az 1950-es évekig azonban shina sobának hívták a levet, ezután azonban már ramenként terjedt el az egész világon.

1958-ban Momofuku Ando feltalálta az instant rament, és kezdetét vette a dobozokba vagy zacskókba zárt levesek forradalma, a ramen pedig az olcsó, gyorsan elkészíthető étel szinonimája lett. Mára szerencsére már a fastfood-vonal mellett eredeti formájában is méltó módon készítik sok helyen, és ebből a budapestiek sem maradnak ki. Mutatjuk azokat a helyeket, ahol akár még a japánok is felkiáltanának, hogy ez olyan, mint a nagymama levese!

Alaplé, tészta, hús, zöldségek, tojás, alga, szója, miso – a ramen egyik legnagyobb vonzereje amellett, hogy laktató étel, az az, hogy nagyon változatos, Japánban is régiónként különböző specialitások népszerűek, így szerencsére itthon vagy a világ bármely pontján mindenki a kedve szerint állíthatja össze a tálját.őket:

Nézzük a legjobb pesti ramenezőket:

Ramenka

Amikor 2014-ben megnyitott, a budapestiek a csodájára jártak a Kazinczy utcai helynek, és nem csak azért, mert akkor még nem volt elérhető az ázsiai ételek ilyen széles palettája a városban, hanem mert a hely a japánoktól megszokott, teljesen minimalista berendezést követte az apró helyiségben, ahol egy nagy asztalnál tudják a vendégek barátokkal vagy idegenekkel együtt szürcsölni a forró levest. Eredetileg kínai tulajdonos alapította a Ramenkát az étel iránti szeretetéből, ami Budapestre is átragadt. A Ramenkában többféle hússal, sertéssel, marhával, csirkével, kagylóval és rákkal lehet kérni a levest, de van csak zöldséges is, ahogy alapléből is lehet választani. Az adag bőséges, a tészta házi, így épp megfelelő arányban puha, de roppanós, és a húsokra sem érkezhet panasz. Nemcsak Instagram-kompatibilisek a Ramenka tányérjai, de épp olyan ízletesek, mint amilyen látványosak.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

ramenka (@ramenka_official) által megosztott bejegyzés,

Komachi Bistro

Már korábban is írtunk a Kertész utcai Komachi Bistróról, mint olyan helyről, ahova nyugodtan el lehet látogatni, ha valaki autentikus japán ételeket szeretne enni, így ha valaki megkívánná a rament, a Komachi akkor is jó választás. Talán itt az egyik legjobb a házi tészta, és az alaplé is szuper összhatást eredményez, viszont a feltétek terén kisebb a változatosság, és az adag sem túlméretezett, így simán elfér még mellé más fogás is. Egyik különlegességük a disznócsonttal készült Tonkotsu leves, amiben magyar mangalicát is használnak. A Komachinál inkább az autentikusra, mint a ma divatos látványos enteriőrre és fine diningba hajló tálalásra helyezik a hangsúlyt, így ezzel a tudattal érdemes beülni hozzájuk. Nem okoznak majd csalódást.


Flour Style Wok Bar

Bár a Kálvin téri étterem nem az a hely, ahova elsőre betérnénk egy jó ramenért, a szóbeszédnek hála mégis legyőztük az előítéleteinket, és ellátogattunk a Flour Style Wok Barba. Mivel egy alapvetően kínai konyhára specializálódott helyről van szó, így a ramen itt egy kicsit más. Főleg az alaplé ízében lehet eltéréseket felfedezni, kevésbé karakteres, de ez egyáltalán nem negatív, sőt, aki esetleg épp emiatt nem kedvelte eddig annyira a rament, az most bepótolhatja a lemaradását. A tészta remek, sokféle húsból lehet válogatni, van kacsás is, ami kimondottan finom, pedig ez elég ritka. Emellett zöldséges opciót is kínálnak, sőt a tengergyümölcsei levesnél lehet választani csak tengergyümölcseivel vagy fele-fele arányban hússal készült alaplé közül is. A környéken járva mindenképp érdemes legalább egyszer beugrani ide ebédre, ha egy fél órás ebédszünetnél több időd van.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Getty Images

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!