Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Mit együnk a kínai városokban?

Új külsős szerzőnk, Laci, Kína egyik szigetén: Hainanon él, onnan küldi cikkeit, melyekben megosztja veletek tapasztalatait és legizgalmasabb élményeit. Lássuk első írását!

Lehet, hogy csak én vagyok ilyen elborult gondolkodású, de ha egy külföldi utat tervezek, akkor elsődleges céljaim között van a helyi konyha megismerése. Kínában bóklászva az alap kínai menün kívül – rizs és hús, rizs és szósz, rizs és zöldség, rizs és rizs – sok városban jellegzetes ételeket is volt alkalmam felfedezni.

Peking

Pekingnek a pekingi kacsa olyan, mint nekünk magyaroknak a gulyásleves, kivéve hogy nem leves. És hogy más húsból van, és máshogy készítik, de az ilyen apró különbségek mellett is érződik a hasonlat: a város nevéről egyből beugrik a jellegzetes étel.

Természetesen ezt is lehet rosszul csinálni, például a nagy Wangfujing sétálóutcában lévő boltban kapható zacskózott pekingi kacsa aligha képviseli ugyanazt a színvonalat, mint a tőle pár méterre lévő világhírű Quanjude Roast Duck Restaurant kínálata, ahol cserébe már a köret is többe kerül, mint egy tisztességes wellnesshétvége (minimális költői túlzással). Ha mégis kipróbálnánk a fővárosban a kacsát, akkor javaslom a Mass Foodies Roast Duck-ot, mely barátibb áron, de elsőosztályú minőségben ejt minket ámulatba. A kacsa mennyei, a köretek és a szószok isteni finomak, és a felszolgálók is úgy bánnak az emberrel, mintha a királyi pár látogatott volna a sarki kisvendéglőjükbe. Nekem olyannyira tetszett, hogy Pekingben a nagy fal után ez volt a második kedvenc élményem.

Sanghaj

Kína legnagyobb városának, Sanghajnak nincs saját „gulyása”, cserébe sokszínű nemzetközi konyhával várja az odalátogatókat (és persze azokat, akik már eleve ott élnek). Az utcán sétálva egymást követik a változatos vendéglátó egységek – a skála az éttermektől a néniig terjed, aki valamilyen fura állatot sütöget egy kövön –, olyan nincs, hogy a korgó hasú látogató ne találjon magának kedvére valót. Ha valaki biztosra menne, akkor a hatalmas Nanjing úton talál food plaza-kat, ahova betérve több emeleten keresztül válogathat az éttermek közül.

Hongkong

Hongkongban aztán tényleg minden van, és abból is legalább kettő. Tengeri herkentyűs éttermek a Temple utcai éjszakai piacnál, utcai árusok a Nathan Road-on, gyorséttermek minden harmadik utcasarkon, de természetesen hagyományos kínai étkezdéket is találunk szerte a városban. Bár Hongkongnak alapvetően rossz híre van az árakat tekintve, ha nem a puccos éttermekben szórjuk a száz yüanosokat (nagyobb értékű nincs), akkor igazán jó áron ehetünk igazán jót. De ahogy Hongkong sem teljesen egyenlő Kínával, úgy az éttermi felhozatal is erősebben kapcsolódik a nyugati vonal felé. Ha esetleg nagy Forrest Gump rajongó vagy, a Viktória-csúcson van egy Bubba Gump étterem.

Hainan sziget

Illet volna Hainan-nal kezdenem a sort, hiszen itt élek már 2016 májusa óta és ezt ismerem a legjobban. Őszintén szólva már túl jól ismerem és néha unom is, de mivel nincs kedvem 250 kilométert úszni Vietnámig a változatosabb étrendért, ezért lenyelem a békát (na nem szó szerint, még ha itt nem is lenne olyan meglepő). Lévén egy sziget, a fő alapanyag a vízből kerül ki, a legtöbb esetben nem sokkal azelőtt, hogy elkészülne. Nagyon sok étteremben vannak akváriumok, ahol még az élő állatok közül tudjuk kiválasztani melyiket együk, de egyik sem olyan nagy, mint a sziget legnépszerűbb városában, Sanya-ban található Huochetou Seafood Market. Ezen a tenger melletti piacon végeláthatatlan sorban állnak egymás mellett az akváriumok, benne a frissen fogott állatokkal: halakkal, rákokkal, tintahalakkal, angolnákkal, kagylókkal, csigákkal, és egyéb sci-fi kinézetű példányokkal. Csak mész körbe, rámutatsz arra amelyik tetszik és már mérik is le, zacskóba teszik, kifizeted, és sétálsz tovább.

Az átlag vásárló összegyűjt legalább hat-hétféle állatot, és a rúgkapáló, ollót csattogtató, szabadulni próbáló példányokkal elindul a piactól pár lépésre lévő éttermek felé. Tény, hogy aki nem disznóvágásra járt szülinapi zsúrok helyett azt kicsit érzékenyen érinti, hogy ilyen eleven a vacsora, de hát valamit valamiért. Az éttermek egymást túlharsogva ajánlják szolgáltatásaikat, hogy aztán mindegyik teljesen ugyanúgy, ugyanannyiért készítse el nekünk. Ha nem beszéltek egyetlen közös nyelvet az sem baj: majd a szakács felhívja az egyik barátját akinek van egy huszonöt szóból álló angol szókincse, és vele meg tudod beszélni milyen fűszerezést szeretnél. Ha választottunk éttermet fél óra várakozás után már hozzák is sorjában a megrakott tányérokat, mi pedig az allergiagyógyszert markolászva neki is eshetünk.

+1 Bangkok

Bangkok egy kicsit kakukktojás a kínai városok között, leginkább mert nem kínai, de végül is majdnem szomszéd, és annyira jó az ottani konyha, hogy muszáj megemlítenem. Thaiföld fővárosa innen a szigetről bő két óra repüléssel megközelíthető, és a sok pozitív élmény hatására még mindenképp vissza szeretnék menni. Azt tudom tanácsolni, hogy aki egyformán szereti a hasát és azt, hogy a pénztárcájában marad pénz egy nagy vacsora után is, akkor látogasson ide. Ahol eddig megfordultam ez volt az egyetlen város, ahol bár szintén nagyon sok amerikai gyorsétterem volt, szinte mind kongott az ürességtől. Hogy miért? Mert az utcán sétálva az ember már egy perc séta alatt talál féltucat olyan helyet, ahol jól tudna lakni. Ha a kedvencemet kéne kiemelni az a pad thai lenne, ami azon kívül hogy isteni finom, még fullextrás garnélás változatban is csak 70 baht, ami alig több mint 500 Ft. És az adag nem a fürdőruhaszezon előtt álló bikinimodelleknek készült, ha valaki éhes marad utána, akkor valószínűleg országa szumóválogatottjának egyik tagja. De ezen kívül számos különlegességet is lehet kapni, például kókuszfagylaltot, ahol a tölcsér maga a kókuszdió, és ez is csak 50 baht.

A kínai városokról itt találsz több cikket és információt!

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!